azért érdekes, hogy nagyjából egy irányba terelõdik minden. Stephen Hawking elméletétõl kezdve, néhány sci-fi filmig bezárólag, de nézd csak meg a Wall-e címû rajzfilmet. menni akarunk a Holdra, sõt, holdbázist akarunk, Mars bázist akarunk, exobolygókat keresünk, és azt fontolgatjuk, hogy olyan embereket küldünk a Marsra, akik már ott is maradnak. szóval nem légbõl kapottak az ötletek. az, hogy van egy csomó ember aki nem ért egyet ezzel, vagy csak egyszerûen nem nõtt fel sem a feladathoz, sem az elképzeléshez, még nem jelenti azt, hogy nem ez a jövõ útja. nézz meg egy állatfajt. Hangyák vonulnak tovább, nyulak népesítik be Ausztráliát, minden faj próbálja kitolni létezésének helyhatárait. amely pintyfajnak nem sikerül, mert zárt szigeten él, és nincs lehetõsége az marad, de ha megadod neki az esélyt, hogy máshol letelepedjen, szaporodjon, akkor fog. az ember nem a sültgalambra vár, csak egyszerûen feszegeti a határokat, de ez nem baj, mert végsõ soron ez visz elõre. tény, hogy nem zökkenõmentes a dolog, vannak visszahúzó egyedek, vannak akik szerint nyírjuk ki a banda felét, és újra lesz hely, de a megoldás nem ez. menjünk csak szépen elõre. ajánlom figyelembe Richard Bach: Jonathan Livingston, a sirály címû mûvét. Valami ilyesmirõl szól. van aki megy, mindenki más marad…