Régen is ez volt az alapreakció, de talán máshogy gondolkodtak akkor. Még is bementek, leszolgálták cigány, putri körülmények között az idejüket, látva, hogy ez a katonaság SEMMIT nem fog megvédeni mert teljes mértékben ALKALMATLAN a harcra. Ez arra volt jó, hogy a fiatal srácokat megmozgassa, és a borsodi putris cigányt, aki még villanyt se látott odarakják egy úri gyerek mellé, és éljenek együtt. És együtt éltek, mert nem volt más megoldás. A cigány gyerek meg haza se akart menni, mert rájött arra, hogy neki ott jobb a sora.
Az emberek megtanulták, hogy ha alkalmazkodni kell egymáshoz, akkor azt kell tenni.
Nem a haza védelme volt itt a lényeg, hanem egy pici nevelés az élettõl. Kulcsolom a kezeimet, hogy azokat vigyék el elõször, akik a legjobban sírnak, hogy nem akarnak menni...fogadok õk élveznék a legjobban 4 hónap szolgálat után....