persze, akkoriban nem volt ilyen unalmas és magányos világ, mint manapság..Sok manapság a céltalan ember, aki egy kis csapategységre vágyik, erõre, kitartásra, fegyelemre és persze, hogy legyen valami kis aprócska célra...
Én is egy ember vagyok, én pl a mai helyzetem tekintve örültem volna, ha besoroznak. Unalomûzõnek tökre elmegy, ha más nem, mivel nem sok mindenben vagyok ügyes, ott legalább ingyen és bérmentve kaptam volna egy csomó dolgot a "munka" mellett.;) ráadásul szeretek lõni is, tehát az sem lett volna ellenemre, ha normálisan megtanítanak:D Korán kelést bírom, hideg víz nem zavarna, ezredes ordíbálását meg lehetne szokni, a bajtársakkal összehangolódnánk. Nem olyan rossz dolgok ezek...Ha nyugiban teszed a dolgod, nem nagy a pofád nem szivatnak meg, avval viszont számolni kell, h minden társaságban vagy 1 hülye, aki miatt mindenki szív. ez is benne van, ki kell bírni...