Az az érzésem, hogy eltérõ fogalmaink vannak a laktanyai szopatásról :)
Te IMO arra gondolsz, amikor a bakának kihajtják az akadálypályán/ sportpályán/ hadgyakorlaton a belét, s kegyetlenül utálja a kiképzõ tisztjét. Ezt az érzelmet a jobb hadseregeknél megtanítják a bakának kontroll alatt tartani és a kellõ idõben teljes egészében az ellenség elpusztítására fordítani. Ez tehát csak látszólag szopatás, valójában testi, szellemi és lelki harci edzés.
Amire viszont én gondoltam: amikor a bakát válogatott öncélú szopatások céltáblájává teszik mindenféle globális harcászati, hadászati cél nélkül. Kártya élével tesztelik a pofázmányán az arcszõrzetét (ha serceg, újra tábla. halkan mondom: mindig serceg); 50-szer megcsináltatják vele az ágyát, szekrényét; fogkefével kell a csempefugákat fényesre vikszolnia; felöntik ultrás vízzel a folyosót (köztudottan az ultrás víz picit nagyon habzik), s kapja a parancsot, hogy mossa fel tiszta vízzel; vagy sz.rrá alakiztatják õket, aminek megint sok értelme van stb.-stb.-stb.
Na, ez - ez szopatás. Ez ment Mo-on a bakáknál, amikor a laktanyában rohadtak, mert nem volt pénz hadgyakorlatra, lõgyakorlatra, hadianyagra stb. gyakorlatilag a rendszerváltozást követõen folyamatosan.
Erre a fajta "katonásdit játszunk"-ra semmi szükség.
Viktor Suvorov: Spetznaz c. könyve nagyon jól megvilágítja mit kell csinálni az átlagbakával és mit az átlagon felüli fizikai, szellemi képességûekkel.