Engem anno 18 évesen vittek el 11 hónapra. Én élveztem, kicsit helyre rakta azt a baszott nagy egomat... megtanulta az ember, hogy nem körülötte forog a világ.
Átdolgozott, ésszerû keretek közt ma is szükség lenne rá. Fõleg ilyen környezetben, Európa közepén... Arról nem beszélve, hogy így 10-bõl tán nem 9 fiatal mondaná azt, hogy elfutna, ha megtámadnák az országot.
Anno még dicsõség volt egy Apának, ha a fia alkalmas volt katonának. Az én idõmben kezdõdött el az, hogy az lett a dicsõség, ha valaki el tudta kerülni...