"Afro-amerikai zene, ezen belül az észak-amerikai néger folklór kikristályosodott mûvészi, vokális formája, amely pregnánsan sûríti ennek a népzenének összes jellemzõ vonását.
Többnyire ütemes, meghatározott funkciós renden alapuló harmóniai szkéma. Erre épülnek a legelterjedtebb blues-dallamok, emellett a szkéma mindenfajta témától függetlenül is kitûnõ alapot nyújt az improvizációkhoz.
A blues a vidéki, késõbb nagyvárosi proletariátus tipikus népdala, amely szövegében pontosan tükrözi ennek a az osztálynak a nehézségeit. A blues leginkább szomorú hangvételû, de sohasem hangosan jajgató. Késõbb, a slágeripar által kiforgatott és romantizált blues szentimentálissá és banálissá válik, az eredeti népdalt azonban a nehéz sors kommentálása, csendes szomorúság és rendkívüli egyszerûség jellemzi. Gyakran találkozunk a kifejezéssel:"to have the blues"- vagyis amikor olyan hangulatba kerül az ember, hogy vmi bántja, egyedül érzi magát, ki kell énekelnie mindent, ami a szívét nyomja. Vagy Bessie Smith megfogalmazásában:" ha senki sem törõdik veled, ha szegény vagy és kitaszított, akkor énekelj Bluest !
J.E. Berendt blues-tanulmányában rámutat arra, hogy ez a forma nem kizárólag a néger folklór tartozéka: azok a fehérek, akik szintén a déli államok proletariátusához tartoztak, éppenúgy érezték és énekelték a bluest, mint a feketék.