Már több, mint egy éve tervezem ennek a topicnak a megnyitását. Vártam, hogy valaki elkezdi, de hiába, így ha a témakör nagyságához mérten puritán, esetleg hiányos bevezetõt írok, ne hibáztassatok!
Aki szereti a mûfajt, az pontosan tudja, hogy a blues átmenet a könnyû- és a komolyzene között. Számos további zenei mûfaj atyja. Nagyon improvizatív, hatalmas szívet igénylõ hangszeres zene. Ez a zene nem csak hangulatokat, de a hangulatok árnyalatait is képes kifejezni.
Eredetileg a topicot a kedvenc blues-zenészemnek, B.B King-nek szántam, de nem lehet különválasztani B.B Kinget a blues-tól és a blues-t B.B. Kingtõl, és ugyanez a helyzet a mûfaj többi császárával is.
Szeretném látni, hogy nem veszett ki a napjainkban futószalagon érkezõ, értéktelen, zenének nevezett zörejek hatására még az igazi zene szeretete belõletek, jó lenne történeteket olvasni nagy muzsikusokról, sok-sok linkelt jutyúb videót szájtátva nézni, ahogy az õrült, virtuóz zenészek egymással versenyt játszanak.
Nagyon kérek mindenkit: ebben a topicban ne legyen flém. Teljesen méltatlan lenne.
Kezdeném a sort egy videóval, a borzasztó hangminõségért remélem, kárpotolja a mûfaj összes szerelmesét a képi anyag, a két óriási zenész gitárjátéka, produkciója. Aki a két legendát eddig nem látta együtt játszani a közönség soraiban, sajnos ezen a világon már nem is fogja. Nyugodj békében, Gary Moore...
Sajnos szétesett a tördelés :/ már írtam a moderátoroknak.
A blues zene megnyugtatja a lelket. Szeretem ezt a mûfajt annak ellenére, hogy nem vagyok elég tájékozott belõle.
Szerintem azért a mûfajnak az eladhatósága és az érdekeltsége csökkent valamicskét a mai világban.Sajnos.
Üdvözlök minden BLUES zenéért rajongót a fedélzeten. Én a magam részérõl maximálisan támogatom a topicot, úgy gondolom, hogy minden mûfajok legjobbika.imádom minden ágát, de igazából a "British Blues" elsõ hulláma a nagy kedvencem, úgy mint: John Mayall, a korai, még lányok nélküli Fleetwood Mac, Chicken Shack, Savoy Brown és hasonszörû társaik! Ráadásul nagy koncertjáró is vagyok, hiszen sztem ez a legprímább zene, amit koncerten el lehet képzelni, át lehet élni. itt mindjárt egy NON+ULTRA:
Én a HBB indulása után nem sokkal (1980-81) lettem blues rajongó. Imádom bluest, egyszerûen megunhatatlan nem úgy mint ezek a mai tucatsz@rok. Elsõ nekifutásra egy talán kevésbé ismert elõadó számát linkelném. Sajnos a minõség elég rossz de így is kihallik belõle a lényeg. Elõször egy online blues rádióban hallottam nagyjából a közepétõl és hát nem kis munka volt kinyomozni, hogy mi is ez.
És természetesen ne feledkezzünk meg arról a néhány Magyar zenészrõl és zenekarról sem akik egyáltalán léteznek kies Hazánkban: a néhány nagy, és mellettük az un. második vonal, ami azért már régen elsõnek számít, legalábbis nálam: Dr. Valters; Palermo boogie gang; Fekete Jenõ; Shabby Blues Band; Midnight Special stb.
+fav
A Blues egy stílus.
Gary Moore-Still got a blues ;)
Mi is a blues ? "Afro-amerikai zene, ezen belül az észak-amerikai néger folklór kikristályosodott mûvészi, vokális formája, amely pregnánsan sûríti ennek a népzenének összes jellemzõ vonását. Többnyire ütemes, meghatározott funkciós renden alapuló harmóniai szkéma. Erre épülnek a legelterjedtebb blues-dallamok, emellett a szkéma mindenfajta témától függetlenül is kitûnõ alapot nyújt az improvizációkhoz. A blues a vidéki, késõbb nagyvárosi proletariátus tipikus népdala, amely szövegében pontosan tükrözi ennek a az osztálynak a nehézségeit. A blues leginkább szomorú hangvételû, de sohasem hangosan jajgató. Késõbb, a slágeripar által kiforgatott és romantizált blues szentimentálissá és banálissá válik, az eredeti népdalt azonban a nehéz sors kommentálása, csendes szomorúság és rendkívüli egyszerûség jellemzi. Gyakran találkozunk a kifejezéssel:"to have the blues"- vagyis amikor olyan hangulatba kerül az ember, hogy vmi bántja, egyedül érzi magát, ki kell énekelnie mindent, ami a szívét nyomja. Vagy Bessie Smith megfogalmazásában:" ha senki sem törõdik veled, ha szegény vagy és kitaszított, akkor énekelj Bluest ! J.E. Berendt blues-tanulmányában rámutat arra, hogy ez a forma nem kizárólag a néger folklór tartozéka: azok a fehérek, akik szintén a déli államok proletariátusához tartoztak, éppenúgy érezték és énekelték a bluest, mint a feketék.
Itt van egy ritka pillanat, 1996. december 24.-érõl:
Ha már a HBB szóba került:
ha már blues-legendák, hol marad Tom Waits? :) Sok dalát fordította le Hobo is.
és a részben magyar Braindogs formáció, akik az õ dalait játsszák, sajnos ritkán:
s ha már HBB
"A marosvásárhelyi Bolyaiban nem volt olyan nebuló, aki a Nincsen apám, se anyámat ne a Hobó által diktált ritmusban szavalta volna el. Tõle tudtuk meg, hogy van egy Villon, és amikor a színházunkban Villon elõadás volt, akkor a lépcsõkön ültünk, és nagyon büszkék voltunk magunkra, mert a vásárhelyi magyarság kulturális felsõbbrendûségét mutattuk meg – legalábbis mi úgy hittük.
Jött is Hobó koncertezni hozzánk, és dugig megtelt a sportcsarnok. Aztán elment és teltek az évek, jött a gyászos emlékû népszavazás, amikor megismertük az SZDSZ nevét, hogy õk nem akarnak minket, mert akkor megesszük elõlük a nyugdíjat és akkor sem haragudtunk Hobóra, mert õ meg tudta azt, amit minden erdélyi érez, aki elvándorolt már innen, éljen õ bárhol: „menj vissza vándor, nem lehet két hazád”.
És ahogy teltek az évek mi is megöregedtünk, jöttek az új zenészek, és új stílusok, ahol a szövegvilágnak már nem volt mûvészi értéke, és igazából nem szólt semmirõl. Hobó pedig maradt, aki volt, bohóc. De a mi bohócunk is, miénk, erdélyieké is. Legalábbis ez nagyon picit az volt. Irigylem azokat, akik eljutottak a búcsúkoncertre. A hetedik te magad légy… Unoka " (marosipolgar.info)
Köszönöm, hogy ezt az információt megosztottad velünk. :)
john lee hooker. több, mint 100 albumot készített. hollywoodban munkásságát csillaggal hálálták meg. tõle hallottam elõször blues zenét egy hódmezõvásárhelyi blueskocsmában. azóta imádom ezt a zenei stílust is..
Üdv mindenkinek :-) Örülök, hogy sokan vagytok, akik szeretik az igazi zenét.
Egy kis csemegét én is mutatok, alapvetõen nem blues-zenekartól gyönyörû blues dal. Aki nem ismeri a Jethro Tull-t, pár szót szólnék róluk. A világ legkönnyebb komolyzenéje, és egyben a legkomolyabb könnyûzenéje. Mûfaját tekintve alapvetõen rock, leginkább ír népzenei vonásokkal és reneszánsz dallamokkal tarkítva. Ide, s tova több, mint 40 éve zenélnek együtt, remélhetõleg még vagy további 120 évig :-)
2 részletben találtam csak meg sajnos a kedvenc változatomat :/
Koncert videó, ami nem teljes:
Állóképes videó, ami viszont teljes
További jó szórakozást, zenehallgatást mindenkinek!
De szép ez :-)
Ami kimaradt a video címébõl: All Over Again címû dal instrumentális változata. Régi felvétel, kiváló hangminõség.
fú de jó topik, megy is a favba:)
jazz 4ever
Elképesztõ még anno én sokat jártam Hobóékat a MOM-ba, csöppet más lesz, nagyon fura nekem szembesülni vele hogy telik az idõ:( Remélem az utókornak is ad majd ilyen élményt az új épület.
Hogy azért mindenki lássa, Magyarországon is vannak remek elõadók:
Ezt már nem is említem, inkább nézzétek meg !
A szomszéd városka, Zalaegerszeg büszkesége, Kránitz Tóni és Csapata:
Ripoffot szeretjük szólóban és zenekarral is:) korábban említettem a Tom Waits dalait játszó formációt, amiben õ is tag, áprilisban lesz egy miniturnéjuk az országban (Budapest, Veszprém, Pécs, Szeged, ha jól tudom)
Informatika és tudomány
