Nem az a lényeg, hogy hány erõmû maradt épen, hanem hogy hány erõmû nem maradt épen, és az mekkora problémákat okozott.
Tehát a kérdés az, hogy egy tetszés szerint kiválasztott pillanatban épp hány terrorista tartózkodik egy repülõgépen. És nem az a kérdés, hogy hányat kapcsoltak le még a repülõtéren. (Érthetõ a párhuzam?) Tetézi a bajt az, hogy ott van a terrorista a fedélzete, és ezek után az üzleti érdekeltségek mégis süketelnek, hogy á, ugyan, nincs is terrorista a fedélzeten, tehát pánikra semmi ok, tessék menni aludni, aki meg nem álmos annak mindjárt felszolgáljuk az italokat és vetítünk egy jó kis katasztrófafilmet, ahol a fõhõs úgyis megment mindenkit.
Tehát nem az atomenergiával magával van bajom nekem sem, hanem ezzel a hozzáállással, hogy hiába rohan 100 buszból mondjuk kettõ 200-zal a betonfal felé, mindenki úgy csinál, mintha semmi se történne, és aki tudja hogy mi történik, az lapít és abban bízik, hogy majd a 2 is valahogy elkerüli a betonfalat. És általában el is kerüli, és sose derül fény arra, hogy mennyire közel is voltunk a katasztrófákhoz. És emellett a kormány is süketel, elõre is süketel, közben is süketel és utólag is süketelni fog. A céges érdekeltségekkel karöltve.
Ezért ha én "sötétzöld" lennék, akkor ismerve a cégvilág és a politika hajlandóságát arra, hogy bevállaljon olyan kockázatokat, amikre NINCS FELJOGOSÍTVA HOGY BEVÁLLALJON, akkor én is folyamatosan tüntetnék azon tevékenységek ellen, ahol a nagy kockázatvállalásnak katasztrófa lehet az oka. Az egyik ilyen terület az az atomenergia. Nem kell csodálkozni, ha az embernek az atomerõmûvekkel kapcsolatban alacsonyabb az ingerküszöbe mint mondjuk azzal kapcsolatban, hogy mennyire megbízhatóak a liftek. Mert ha egy lift szar, akkor páran halnak csak meg. De ha egy atomerõmû szar, akkor többen. Ezt gondolom még te is el tudod fogadni, nem?