Életre. Eddig úgy igazán az X2 tudta szimulálni azt, hogy az univerzum lélegzik, minden hajónak jelentõsége van, voltak különbözõ pilótafülkék is és a BBS sztorikkal a hangulatot is feljebb lökték. Aztán jött az X3, és amit szerettem az X-ben azt szabályszerûen elhalványította, elködösítette. Az egyetlen dolog ami az X3-ban tetszett, az a hajódesignok, valahogy életszerûbbek voltak (és most nem a grafikáról beszélek).
Most, itt az új X. Szabályszerûen szimulálva lesz benne az élet: pölö, a hajódhoz legénység kell, akiket külön meg kell ismerni, elbeszélgetni velük, megismered a lényüket. És ez nem csak a hajódra vonatkozik, hanem bármire a játékban. Ha a gyárat vásárolsz, akkor be kell ruháznod egy menedzserre is, akit szintén meg lehet ismerned, rábíznod az állomást. Az állomások is interaktívak mostantól; nem csak te tudsz körberepülni rajtuk, de az AI is, és közbeavatkozhatsz a gyártási folyamatba is, ha valamit pölö szétlõsz belül. De ezt az AI is megteheti a te gyáraiddal is.
Aztán, kapitális hajók. Most végre kapitánynak érezheted magad: beülsz a hídra, és az embereidnek mondod, hogy mit támadjanak, pont mint a Star Trek: Bridge Commander játékban. A hajó(id) több modulból állnak majd, melyet te rakhatsz össze (némi kikötéssel valószínûleg), és minden modul is különbözõen viselkedik (szóval, kilövöd a hajó motor-modulját, nem megy többé sehova). Így speciel nem is nagyon lesz összefüggõ HULL rendszer (ami amúgy sem volt éppen valósághû).