Annyi energiám nincs, hogy félnapokat üljek előtte. Egy-két órára el sem indítom. Nem is érzek késztetést rá. ("utoljára játszva: kedd", "Utoljára játszva 15.-e")
Ráadásul jön a jóidő, sokkal hamarabb pattanok nyeregbe, hogy valamelyik szimpatikus teraszig elkarikázzak, ahol vigyoroghassak ki a fejemből, miközben csorgassam a nyálam, amit szőlő, vagy árpalével pótoljak.
Egyik ilyen hely a Kőbüfé a dombtetején. Itt Nyakas SÁRDONÉ kisfröccsből szoktam bátorságot meríteni a leereszkedéshez. Ami történhet árkon-bokron át, vagy az aszfalton 60-70-el az autókat kerülgetve. Természetesen ellenzem és senkinek sem ajánlom a tudatmódosító szerek hatása alatt elkövetett randalírozást, de az is van olyan jó móka és kihívás is van benne: "Ne álljon be változás senki egészségi állapotában!"