Belepofázhatok? (Persze, hogy belepofázhatok! Erről vagyok híres!)
A cimborám egy-két éve belebolondult a VR-be. Olyan mértékben, hogy szinte már semmi más nem érdekelte az evésen és a vr-on kívül. Ennél fogva nekem is sokat "KELLETT" játszanom vele. De én nem vagyok beleőrülve és elég őszinte is vagyok. Az egész vr-t egyfajta vallási áhítat tartja életben. Mert ha a minőség szóba esik akkor mindenki enyhén kertelően fogalmaz. Meg érezteti, hogy ez egy feljövőben lévő technika. Mintha egy gyerekről kellene ítélkezni. De ha egy szóban kell válaszolnunk akkor a válasz a minőségre az, hogy: SZAR!!!
És akkor ott a kezelhetőség ami vagy illik egy adott környezethez vagy nem.
És az egész móka kib.szott kényelmetlen és megterhelő. "Az a jó!" mondhatnánk, de ha én el akarok cseszni egy adott mennyiségű időt az életemből, akkor nem feltétlenül akarok bele is gebedni! "Azért jó, mert még fizikailag is terhel." Igen. Egy tohonya kis majom gyereket, akinek annyi a fizikai terhelése, hogy az anyja elviszi az iskolába reggel, délután meg hazahozza. De én az egész napomat (A "gyárban") lótással-futással töltöm. Szóval maradjunk annyiban, hogy baromi megosztó dolog ez. Ha szerelmes vagy bele, akkor úgyis mindent megbocsátasz neki, de ha épp csak ránézel akkor jön a felkiáltás: "Emberek! Meztelen a király!"
Ja, és a haverom kiszerelmesedett belőle, mert már előre megrendelte tavaly előtt ősszel a Reverb G2-őt, aztán valahogy nem akarták leszállítani neki és még azt a hibát is elkövette a gyártó, hogy egy meglehetősen ostoba és bosszantó hibát cseszett kijavítani a kontrollerében az előzőhöz képest. Így egy huszárvágással lemondta a megrendelést és azóta csak érintőlegesen foglalkozik a vr-el.
Mennyivel egyszerűbb lenne a virtuális valóság kifejezést használni, és akkor még anglomán köcsögök se lennénk! (annyira)
Informatika és tudomány
