Mostanában, hogy jönnek ezek a részecskekutatós hírek mindíg oda jutunk vissza, hogy a 70-es évektõl, amikortól a komoly ûrutazós programokat elkaszálták, gyak derékba törték a fejlõdést en block.
Erõlködünk itt a Földön egy csomó dolgot megoldani, pl hosszútávú nukleáris tárolóhelyek, meg ilyenek. Ezeket az ûrbe lehetne rakni már mióta. Csak ugye nincs hozzá szállító kapacitás, mégha nem is kéne olyan túl nagy dolgokra gondolni, de azért erõmûvenként pár 10/100 t-ra biztosan. De ez sincs meg.
Így aztán a nukleáris energia is viszonylag drága és veszélyes marad, hiszen a hosszú távú tárolás kérdése a mai napig nem megoldott.
Ez a részecskegyorsítós kérdés is ilyen, meg egy csomó más dolog. Hála a természetnek itt a Földön egy "üvegbúra" alatt vagyunk. De pont emiatt, ha a világegyetem rajtunk kívül levõ 99,9999999.....%-át akarjuk kutatni, akkor iszonyú erõfeszítéseket kell tenni. És akkor már egyszerûbb kimenni a burán túlra, minthogy itt létrehozni ugyan azt.
Csillagászat dettó, a Hold sötét oldalán felállított teleszkóp hálózat már mire lenne képes? Az exobolygókon az értelmes lények hálószobatitkait leshetnénk vele és mutogathatnánk a VV-ben.
Ilyen méretekben tényleg lenne értelme a részecskefizikának is, mert mi van, ha ugyan úgy, ahogy lehet nukleáris meghajtást/energia termelést csinálni, lehet kvark meghajtást is. Csak persze a Szuzukihoz erre nem sok szükség van, még a nukleárisra is csak az atomerõmûvek útján, ha végre eljutunk az elektromos közlekedésig. A csillagközi utazáshoz viszont egy ilyen meghajtás még jól jöhet(ne).