A gond az a merev vázú léghajókkal, hogy bár képesek vagyunk olyan vázat építeni, ami kellõen merev a légáramlások által keltett mechanikai igénybevételeknek, de ez a váz túl nehéz a léghajónak. Ha ezt építjük be, akkor nem tud a léghajó felszállni. Ha viszont a váz elég könnyû a repüléshez, akkor törik.
Szóval ez van. A német, angol és amerikai zeppelinek túlnyomó többsége a váratlanul lecsapó szelek miatt tört darabokra. Volt olyan baleset is, hogy a kikötött léghajót letépte a szél a kötélrõl, és aztán fennakadt a közeli erdõ fáin.
Az Elsõ Világháború elõtt megépült 21 zeppelinbõl hét leszállás utáni balesetekben(pl. a léghajó-hangárba vontatás közben) semmisült meg. A többi részben repülés közben ütõdött földnek, vagy elhasználódott, és szétszerelték. Három léghajót(az utolsókat) a háború kitörése után besoroztak.
A gond leginkább ott van, hogy kezdenek kifogyni a héliumforrásaink. Kimerülõben vannak azok a földgázmezõk, amikbõl a héliumot kivonjuk. És ez a gáz túl értékes az iparnak, hogy ilyen játékokra elpazaroljuk.