A gond az, hogy szoftvereknél olyasmit szabadalmaztathat - akinek pénze van, mert sokba kerül (10ezer USD 1 db szabadalom bejegyzés) - amit pl egy egyetemi prof kitalált, publikált, csak éppen nem fizetett ki.
Az meg egy óriási tévedés, hogy az egérklikk után nem kell fizetni. De, kell. Ez a dolog úgy mûködik, hogy MSnek van egy szoftver szabadalmi portfóliója - mittomén 30ezer szabadalom (aminek része mondjuk a duplakatt) - Googlenak is van egy másik - mittomén 15ezer szabadalom - az ügyvédeik kölcsönösen beperelik a másikat szabadalomsértés miatt, majd összeadnak, kivonnak, és kijön hogy google fizet MSnek 6.7Mrd USD-t, és aláírnak egy kereszt-licensz szerzõdést, amelyben rögzítik hogy többé nem fogják egymást b.sztatni. De ha én kitalálok egy akármi forradalmit, szabadalmaztatom - mert mondjuk van 10K USD-m erre - akkor én egy 1 szabadalomból álló portfóliót tudok szemberakni az õ immáron 45K szabadalmat tartalmazó portfóliójukkal szemben. Vagyis gyakorlatilag mondhatják azt, hogy a nyereségem 99.99%-a õket illeti, mert a programom majdnem minden ötlete - pl hogy ikonok vannak benne, meg gombok, meg egeret használ, és további k.rvára jövõbemutató feature-ök - lopottak. Durvább eset amikor pl Paul Alanrõl beszélünk, akinek a cégében 0 db fejlesztõ mûködik, viszont van egy csinos kis szabadalmi portfóliója, amivel a közepes cégeket sz.rrá pereli és feji folyamatosan. Õ milyen innovációt véd? Azt hogy neki jutott elõször levédetni mondjuk a futás idejû lokalizációt, amit akkor már mondjuk 5 éve már használt mindenki?
A szoftverfejlesztésben természetes volt, hogy amit valaki megcsinált, annak - míg reprodukálták - volt ideje abból pénzt szerezni. Esetleg tényleg olyan bonyolult izé volt, hogy nem is volt olyan egyszerû reprodukálni, így nagyon sok ideje volt erre. A copyright megvédte ezeket az fejlesztõket a reverse engineeringtõl is, a szoftverszabadalmakra az ég világon semmi szükség nem volt.