A Kongo első világháborús kinézete a játék stock Kongója. A kifejlesztett változat már a második világháborús állapotot és képességeket hozza (itt-ott hozzábutítva a játék lehetőségeihez, pl lőtáv).
A csatacirkálók kevés páncél-nagy sebesség elrendezése Fischer mániája volt, Első Lordos pályafutása végén már csatahajó méretű és fegyverzetű, páncélzat nélküli hajókat követelt - ugyanakkor elképzeléseivel teljesen egyedül volt, az Admiralitás már a kezdetektől kétkedve, később pedig kifejezett ellenszenvvel fogadta Fischer újabb és újabb agymenéseit. Ezzel szemben pl a németek nem csak a "fischerista" verziót maxolták ki a Moltke-vel, de a 30-as években saját, sokkal hatékonyabb verziót is kidolgoztak rá, a Deutschland osztályú "zsebcsatahajókat".
A csatahajók létjogosultságát is csak egyedül Fischer kérdőjelezte meg. Jütlandnál pl még a parancsnokok is olyan tanácstalanok voltak a csatacirkálókkal kapcsolatban, hogy inkább csatahajóként alkalmazták őket. A brit csatacirkáló-elképzelés tipikus példája volt annak, amikor a valóság felülírja a műszaki ábrándokat.
A Kongót a britek építették, japán megrendelésre, az osztály többi egysége pedig japán gyárakban készült, legálisan vásárolt brit licensz alapján. A II. vh előtt ugyan is szövetségesek voltak.
Maga a Kongo-osztály pedig a 30-as évek végére már súlyosan elavult, míg építése idején a legerősebb csatacirkálók közé tartozott, a II. vh-ra már csupán a sebessége volt elfogadható, mely hiányosságok, párosulva a japán haditengerészet inkompetenciájával és rugalmatlanságával, végzetes hatással volt. Tanulságos a Hiei elsüllyesztése.
Informatika és tudomány
