A német csatahajók védett övezetére (immunity zone) vonatkozó eredeti adatok meglepő módon nem maradtak fenn. A háború után az US Navy mérnökei a rendelkezésükre álló adatok alapján megpróbálták kikalkulálni, a csatahajók milyen távolságokról élveztek volna védettséget a 406 mm-es amerikai hajóágyúkkal szemben. (Talán érdemes hozzátenni, a német csatahajók tervezésekor ezek az ágyúk még nem is léteztek. A német hajóknak a 38 cm-es ágyúkkal felszerelt francia, és a 35 cm-es lövegekkel épített angol csatahajók ellen kellett volna tevékenykedniük.) A védett övezet értékeit végül 10.973 és 21.031 méterben állapították meg, azaz számításaik alapján az amerikai hajóágyúk 406 mm-es lövedékei 11 ezer méter alatt lettek volna képesek átütni a német hajó oldalpáncélzatát, 21 ezer méter felett pedig a fedélzeti páncélzatát. A kettő közti távolságokon a csatahajók páncélzata –elméletileg- védelmet biztosított a lövedékekkel szemben.
A számítások során az oldalpáncélzatnál a 320 mm-es oldalpáncélzatot, és a döntött páncélfedélzetet vették figyelembe, azt viszont már figyelmen kívül hagyták, hogy egy vízvonalon becsapódó lövedéknek ezek leküzdése után még a 45 mm-es torpedóvédő válaszfal felső részén is át kell hatolnia, ha el akarja érni a csatahajó belső tereit. A fedélzeti páncélzat esetében annak leggyengébb, 50+80 mm-es vastagságát vették számításba. A fedélzeti páncélzat erősebb részein becsapódó lövedékek esetében a védett övezet második értéke 23.319 méterre tolódott volna ki. A belső, 30 mm-es hosszanti válaszfalat minden esetben figyelmen kívül hagyták.
Az ilyesféle számítások persze mindig nagyon megbízhatatlanok, elvégre minden nagyhatalom hajlamos a saját fegyvereit tekinteni a technika felülmúlhatatlan csúcsának. (Alekszander Jakovlev véleménye a Me-262-ről: „Kimondottan rossz gép. Repülés közben instabil, nehéz kezelni. A németek sokat össze is törtek. Ha rendszerbe állítjuk, el fogja ijeszteni pilótáinkat a sugárhajtású repülőktől.”) Ennek, és a kalkulációk előbb említett hiányosságainak a dacára az amerikai szakértők alapvetően kedvező véleménnyel voltak a német csatahajók védettségéről, és azt összességében véve jónak értékelték.