Olvasgattam ma néhány csatahajós cikket. És még így olvasva is elszomorító egy-két eset, pl a Tirpitz, korának legjobb csatahajója és végig állt egy kikötőben, pár havonta szarrá bombázták, kijavították, aztán állt tovább, majd partvédő hajót csináltak belőle, de ott is szarrá bombázták... Mindezt úgy, hogy végig a közelükben állomásozott egy reptérnyi Luftwaffe alakulat és egyszer sem szálltak föl segíteni nekik! Nemhogy kiküldték volna még utoljára harcolni a vízre, akkor már úgyis mindegy volt, legalább dicső halála lett volna a hajónak is és az embereknek is... És miután annyit szenvedett (és helytállt), simán feldarabolták és széthordták a roncsot évekkel később...:(
A másik a Bismarck. Klasszikus eset, mikor hozzá nem értő idióták a vezetők (a mai világban ugyanez megfigyelhető, szinte bármilyen nagyobb cégnél, egyik főnök nagyobb állat, mint a másik...). Ezzel a hajóval is mit lehetett volna kezdeni, ha meg van rendesen tankolva, ha nem kis rombolók kísérik, hanem egy másik csatahajó, ha foglalkozik azzal, hogy angol cirkálók és egy angol felderítőgép is észrevette, ha nem hagyja elmenekülni a Prince of Wales-t a Hood kilövése után, ha megpróbálják lerobbantani a sérült kormánylapátot, stb. stb. Döntésképtelen ostoba kapitány és vezérkar miatti hibák okozták a vesztét... Azóta is lent fekszik az óceán fenekén...:(
Marschall esete meg egyenesen szánalmas (egyben ismét számos példa hozható fel a mai civil életből erre is...):
"Marschall azt a parancsot kapta, hogy támadja meg a Norvégiában harcoló angol csapatok ellátó bázisát, a harstadi kikötőt. Csakhogy saját légi felderítése jelentette Marschallnak, hogy a britek kiürítették Harstadot. A német tengernagy ezt jelenti is a főparancsnokságnak, de válaszként csak az eredeti parancs megismétlését kapja. Marschallnak azonban esze ágában sincs a semmit lövetni az üres kikötőben. A többször megismételt parancsnak fittyet hányva nyugat felé fordul, abban bízva, hogy elkaphat néhányat a kiürítést végző angol hajókból. A német kötelék június 07-én találkozik a Juniper aknarakóval, és az Oil Pioneer tankhajóval, és mindkettőt elsüllyesztik. Másnap, június 08-án reggel újabb két hajót fognak el. Az Orama teherhajót elsüllyesztik, az Atlantis kórházhajót futni hagyják. Aznap délután aztán sor kerül a legnagyobb fogásra, a német hajók találkoznak a Glorious anyahajóval és kísérő rombolóival, és mindhárom hajót elsüllyesztik. A Scharnhorstot közben egy torpedótalálat súlyosan megrongálja. A győzelem jutalmaként Raeder azonnal kirúgatta a haditengerészet kötelékéből Marschallt, és éveken át szabályos bosszúhadjáratot folytatott ellene. Vagyis nem fontos a győzelem, nem fontos az eredmény, hanem kizárólag a parancs feltétlen teljesítése az, ami igazán fontos, és elismerésre méltó."
Ezek szerint csak néhány helyi harctéri kiválóság akadt a németeknél, akikből legenda lett (Wittman, Marschall, Rommel, stb..), a felső vezetés tele volt alkalmatlan idiótákkal? Ilyen sztorik után már érthetővé kezd válni miért bukták a VH-t...
Informatika és tudomány
