Én kb. 10 éve kezdtem dolgozni, akkor még nem volt komolyabb végzettségem, csak érettségim és szakmám. Itthon eléggé behatároltak a lehetõségeid akár pályakezdõ vagy, akár tapasztalt munkavállaló. Pályakezdõként elmehetsz mindenféle szaros call centerbe, vagy belevágsz valamilyen átláthatatlan MLM-bizniszbe, vagy ingatlanozol, és kb. ennyi. A nettó bérek az elmúlt 5 évben nem sokat változtak, az árak viszont ugye természetesen jócskán megemelkedtek. Nekem az elsõ interjúmon az akkori minimálbért ajánlották, mivel pályakezdõ vagyok. Akkoriban kb. 50 rongy volt a minimálbér. Vicc.
Nem is vállaltam el. Dolgoztam olyan bankban, amely a világ egyik legnagyobb banknak a hazai leányvállalata volt, és 100 ezer forint volt a nettóm, ami vicc. Ez kb. 5 éve volt.
Kb. 60 állásinterjú van mögöttem, ebbõl 6-7 külföldi. A hazai és pl. az angliai állásinterjú között ugye nem kell mondanom, hogy ég és föld a különbség.
Itthon leginkább csak mindenféle 20 év körüli kis HR-es picsákat kellett volna arról gyõzködnöm, hogy mért lesz jó ha nekem adják a szaros kis állást szar fizetésért, de ehhez nem volt kedvem, úgyhogy 4 éve kiszálltam a mókuskerékbõl, és olyasmit csinálok, amivel ugyan fix havibérhez nem jutok, de az EU-s átlagbért simán megkeresem, és nem kell puncsoskodnom érte, nem kell eladnom semmit, nem másztam bele semmiféle telemarketinges vagy MLM-üzletbe, mégis jól élek. És toronymagasról szarok a hazai munkáltatók kispályás minimálbéres ajánlataira. Soha többet nem leszek senki alkalmazottja.