Azért a fizika éppen nem az a dolog, ahol olyan nagyon össze lehet hazudozni mindent, mert, aki megpróbálja, az esetleg beledöglik abba, hogy leugrik madárszárnyakkal a templomtoronyból. Az emberi érdek persze, mindenhol próbálkozhat, ott van például a Tesla-Edison meccs, mégis, manapság egészen korrektül a helyén kezeljük mind az egyen-, mind a váltóáramot, sõt, a modern technológiák révén a szerepkörük is változhat, itt-ott felcserélõdhet.
A középkorban - tegyük fel igen erõs sztereotipizálással - máglyára küldtek azért, mert azt mondtad, a Föld "gömbölyû", mégis, ma lényegében mindannyiunknak természetes, hogy geoid alakú, és ott van, ahol van. Közben optikai szálon netezünk, GPS-el mászkálunk, mikróban melegítjük az ételt, fényévekre lévõ csillagok összetételét adjuk meg spektrális emisszióból, egy négyzetmilliméterbe tranzisztorok tömegét rakjuk bele már-már atomi méretekkel összemérhetõen, satöbbi. Ezalatt a templomokban évszázadok óta "ugyanazt" a Bibliát olvassák fennhangon...
Számomra a legnagyobb bizonyíték tehát éppen az, hogy maga a tudomány lényegében folyamatosan halad, a módszertana pedig - mint ahogy semmi sem az - biztosan nem tökéletes, mégis mûködik valahogy.
Hogy a közfelfogás a tudomány elméleteit nem absztrakt modellként fogja fel, amely a valóságot megfelelõ közelítésben írja le az adott körülmények mellett, hanem úgy, mintha egy elmélet azonos lenne a Szentírással, amit aztán, ha megdõl, lehet égetni, hogy "háá-háá, tévedtek!", az más dolog.
Mittomén, például, Einstein óta "megdõlt" a newtoni fizika, vagy Newton "tévedett" volna? Egy frászt. Szórakozhatsz rugókkal, kísérletezhetsz hajításokkal, mérhetsz g-t ingával, mûködni fog és mûködött háromszáz évvel ezelõtt is, és, ha húszezer évvel ezelõtt számoltak volna ezzel, akkor is; az épületek felépültek, a repülõgépek a levegõbe emelkedtek, satöbbi. Egyszerûen arról van szó, hogy a valóságnak egyre nagyobb szeletébe nyerünk bepillantást, azoknak a speciális körülményeire pedig az addig alkalmazott modell nem nyújt teljes lefedést.
Mókás módon amúgy Newton maga nem is azt írta, hogy "F=m*a", hanem azt, hogy F=dI/dt, ahol, ha a deriválást a láncszabály szerint elvégzed, azt kapod, hogy F=m*dv/dt(=a)+dm/dt*v. Ilyen módon a newtoni fizika tekinthetõ a speciális relativitáselmélet egy partikuláris esetének is, ahol a nagyon kicsi sebességek révén a tömeg állandónak tekinthetõ a gyakorlatban, ezért a második tag elhagyható.
De, ha valakinek erre van ingerencája, senki sem fogja meggátolni, hogy például új ablak vásárlása esetén kvantummechanikai megközelítésben számolja ki annak optikai tulajdonságait. :]]
...de azért jópofa látni, hogy még ebbõl is lehet "bulvárt" csinálni.