hát azért nem horrornak mondani kicsit erõs. Ez igaz, hogy a 2-ben Nicole az inkább röhejes volt, de mondjuk nem is tõle féltünk. Igazából egy horror ral mindig úgy van az ember, hogy az elején ijesztõ, aztán hozzá szokik, nyílván az elsõ rész közepére is már az ember szinte futott végig a pályán...
A filmekkel is az a baj (azon túl hogy a 80%-uk gagyi), hogy nincs meg a kellõ... hát... tehetsége a rendezõnek, hogy hogy kell megfogni az embert pszichésen. Az agyon kínzott, és liter számra tocsogó véres emberek nem horror, hanem szadizmus, és ott az ember inkább undorodik, mint megijed. Egy jó horrornak az alapja a megfelelõ zene és hangok. A kellõ ijesztgetés: (csak, hogy a játéknál maradjunk) amikor már tudjuk hogy mi van, szellõzõkbõl jönnek a nekrók, nem ijedünk meg, már-már futunk a pályán, amikor az egyik ajtó nyitáskor egy hulla esik elénk, vagy ránk, az azért kizökkent minket, és szerintem hatásos, még ha nem is ijed meg rajta mindenki). A bizonytalanság: mi van a sarokban, mi van a sötétben, mik ezek a hangok? jó idõben használva nem feltétlenül rettegünk, de érezzük azt a kellemes borzongást. Játékoknál ez még jobb, mert mi irányítunk, filmnél kénytelenek vagyunk bemenni a szobába, ha a hõs úgy akarja. Bele lehetne még menni a horror különbözõ típusaiba is, de az hosszú lenne.
Maradjunk annyiban, hogy mûfajilag, ez azért horror, az, hogy sokan már piszkosul megedzõdtek (példának okáért ezek szerint te is) arról már a készítõ nem nagyon tehet.