"..egy darabig némán tûrte..." – eddig türelmes volt, most fogyott el a türelem.
Három, azaz 3 évi munkájának a díjáról van szó. Három évig írja a könyvet, azért, hogy végül senki ne vegye meg. Igen, biztos úszómedencére kell neki a pénz. Még véletlenül sem megélhetésre. Mert ugye tele van a világ kõgazdag írókkal! No, ne nevettessetek.
A FB látogató meg meg is magyarázza neki, hogy azért lop, mert nincs rá pénze. Sõn.
Aztán jön (ahogy megjósoltam), hogy ez az író igazából nem is ember, ott lop, ahol tud, plagizál, pere volt, megcsalta a férjét, kutyakölyköket kínzott, rasszista és pszichésen terhelt stb. Komolyan kell ez?
Harmadrészben: ha elvonatkoztatunk attól, hogy amit ír, az értékes-e vagy sem. Miért baj az, ha valaki abból szeretne megélni, amit a legjobban szeret, és amihez a legjobban ért? És mondjuk mellette nem is ért máshoz, mert mondjuk világ életében írt, és eddig egy közmegbecsülésnek örvendõ író lehetett, aki meg is tudott élni abból, amihez a legjobban ért, most meg máról-holnapra egyszer csak nem tud. Valaki ír, valaki zenél, valaki mozit csinál, valaki fest vagy szobrászkodik. Mindenki tegye ezt hobbiból szabadidejében, máskülönben meg húzza le a három mûszakot a szalag mellett? És még örüljön is neki, hogy ingyen írhat olyanoknak, akik soha nem honorálják? Érezze magát megtisztelve? Szerintetek ennyi elég az alkotáshoz?
Szeretném, ha az elkövetkezõkben olyanok szólnának hozzá, akik világ életükben legalább már 1 azaz egy db szellemi mûvet létre hoztak, nem csak tartalomfogyasztók. Mert úgy látom, most utóbbiak vannak többségben. Szeretném az alkotók véleményét is hallani.