A több bázisos megoldást én is kedveltem, mivel taktikai lehetõséget adott. A földgolyó két átellenes pontján létrehoztam egy-egy olyan bázist, ahol katonák is voltak, mert így le tudták fedni elérhetõségben az egész bolygót. Ráadásul megtehettem, hogy mivel kényelmesen elértem, ezért mindig nappal harcolhattam. Nagyobb látótáv, nem kellett az elektrofáklya, mehetett helyette grenade-pack. Ha külterületen voltam a mezõn vagy erdõben, szinte mindent letaroltam a HE gránátokkal még a lövöldözés kezdete elõtt, nem volt apelláta. Csak az ûrhajót kíméltem a nyersanyag miatt. Ráadásul a több támaszpont lehetõséget adott a kutatás-fejlesztés optimalizálására is. A legénységi bázisokon csak kutatás volt, merthogy oda hozták az új cuccokat, a radar és elfogó-vadász bázison pedig a mérnökök gyártották az értékesítendõ cuccokat, fõleg a lézerpuskákat.
A több bázis a támogatás szempontjából is jó, mert ugyan gazdaságilag túlléptem a támogatásokon, (a havi költségtervemnek az 5%-át sem tette ki), de legalább nem fordultak ellenem. Volt olyan eset, amikor próbaképpen több százmilliós havi bevételnél azért sikerült game-overt elérni, mert az összes ország megvonta az erkölcsi támogatását 
Egyébként azt hiszem, a játékot a superhuman fokozaton 30 évvel tovább játszottam, mint ahogy leverhettem volna az Ufokat véglegesen. Egyszerûen csak nem mentem a Marsra elverni õket, hanem csak az általuk küldött ufokat lövöldöztem a Földön. Idõ közben a katonák idõegység csíkja kiakadt, és a karakter-lapon jobb oldalon kilógott, a balon pedig belógott a képbe. A Végén már az egész egybefüggõ csík volt, mert rálógott egymásra, átfedésbe került. Gyakorlatilag a kezdõ lépéssel keresztülmentek az egész pályán. Ezzel párhuzamosan a katonák pszi képzése miatt bármelyik alap katona át tudta venni az irányítást az UFO pszionikok felett is  Szóval az elsõ kettõ kirepült lebegõ-páncélban, akit megláttak, azokat megputtyogták a hajóban maradók, és egymást lõtték az ufók . Tetszett 