Az, hogy ez nem úgy megy, hogy ha már nem érdekli abbahagyja. Ez kõ kemény függõség és Grebber szavaiból levéve egy hihetetlen fanatizmus, ami valószínûleg abból adódik, hogy az élet mint olyan (ahol tenni is kell azért, hogy legyél valaki) nem járható út számára.
Hosszú évek óta kántálja, hogy Õ bizony angolul egy dekát nem tud, holott már annyi játékot tolt végig, hogy ezalatt az alapszintnek csak rá kellett volna ragadnia.
Nem arról van szó, hogy csak játszik és elvan. Ez nem errõl szól. Neki ez az ÉLETE. Vágod?
Amúgy leírtam, mindenki úgy bassza el az életét ahogy akarja, semmi közöm hozzá és valóban azt és úgy csinál, ahogy szereti, de amit leírt az rettentõen szomorú dolog.
Többek közt azért is, mert nekem is volt részem ebben, csak kijöttem belõle és ne hidd, hogy ez egy egyszerû dolog. Baromira nem az.
Azért nyomom (bár szerintem ennyi bõven elég volt) a rizsát, mert hátha valami (már ha olvassa egyáltalán) megtapad belõle és kicsit elgondolkozik rajta. Már megérte itt körmölni.