Nekem összességében tetszett a játék, amit felednék az a sok beerõltetett boss harc a játék második felében, ahol szinte lépten nyomon bevágnak egyet, ha kell ha nem...ráadásul nem egyszer copycat mód ismétlõdõen, mert kellett már harcolni ugyanolyan ellenfelekkel a játék elsõ felében, csak valamivel eltérõ környezetben. A másik "örömteli pontja" a játéknak a társunk mesterséges intelligenciája esetenként...bizonyos kellemetlen helyeken sikeresen elesik és muszáj feléleszteni minél hamarabb - a folyamat alatt legalább nem sérülhetünk meg, de amint felélesztettük rögtön sérülékenyek vagyunk, nem egyszer gyalultak be miatta élesztés után, úgy hogy már semmit nem tudtam tenni...persze nekünk game over van rögtön, neki ellenben pacsi és gyere vissza a harcba komám... Aztán szintén a játék második felének gyönyöre, hogy elég szûkösnek éreztem a rendelkezésre álló muníciót, volt hogy hagytam a szerencsétlen társamat hogy az infinite tárjából gyakja már nekem le a boss életcsíkjának utolsó 3 milliméterét, mert én már nullára állok mindenbõl és dobálni sem tudok rá semmit...és megcsinálta, amíg én gubbasztottam a fedezékben tehetetlenül, R U fuckin kiddin me tekintettel bámulva a monitoromra... A játék végsõ harcában is a legnagyobb nehézséget /gyökérséget/ számomra az jelentette, hogy folyton rohangálnom kellett töltényért bizonyos pontokra, mert egyszerûen kegyetlen gyorsan fogyott...ráadásul mindkét fegyver ugyaolyan töltényt fogyasztott (csak az a 2 fegyvered lehet akkor)...csak lestem hogy wtf nem is használtam a másikat de az is üres, aztán ötlött fel bennem hogy jaaa...zmeg'.