Dettó. Szintén osztálytalálkozó, volt osztálytársnõ kitalálta, hogy akkor mindenki mondja el hol dolgozik meg a fizetését. No erre jött a felzúdulás, hogy aztatat azért nem mert az titkos. Jött a nõtõl a mentõötlet akkor mindenki mondjon csak annyit, hogy mi családi állapot meg, hogy meg van-e elégedve a fizetésével. Jött is a sok ilyen gyerek olyan gyerek és meg van elégedve a fizetéssel. Rámkerült a sor, mondom család, és nem vagyok elégedett a fizetésemmel; haver felröhög mellettem (aki tudja mennyit keresek) - bazmeg hát hétszámjegyû az nem elég? No onnantól voltak ferde szemmel nézések, fõleg mivel megkérdezték, hogy ez napi mennyi munkát jelent én meg válaszoltam. A vicc az egészben, hogy hozzám hasonlóan egyik régi nagy barátom keres, aki a középiskolát sem végezte el, ellenben használja az eszét és nem a másikra, a cégre, az idõre, a helyszínre mutogat. Volt eminens osztálytársnõnk, meg kitûnõre végezte az egyetemet is, most alkalmazott egy irodában valami nettó 150-ért.
A lényeg, hogy nem másra kell mutogatni, hanem esetleg tenni néha ezt azt és nem a körülményeket okolni, mert az itt Magyaroknak nagyon megy.