Ez még idekívánkozik, hogy én miért szoktam ezeket az embereket sokszor nem érteni: 2000 környékén informatikában dolgoztam mint alkalmazott és volt egy erõs kezû de korrekt tulaj. A cég elég nagy ütemben fejlõdött, egyre több pénz állt a házhoz, és mint lenni szokott a kis munkások el is kezdtek morgolódni, hogy miért van az, hogy õk csak 80-at kapnak amikor a cég ilyen jól megy. Ekkor a tulaj elõjött egy (szerintem) jó ötlettel: Lehet fizetési módot választani. Vagy kifizet fix 100-at (az összeg most nem lényeg) az adott munkásnak, vagy különbözõ elszámolások alapján 40 (ekörül volt a minimálbér) plusz jutalékot. Így senki sincs gátolva, hogy lényegesen többet keressen, viszont ebben az esetben viseljen is valamiféle kockázatot - és a munkája alapján várja el a fizetést. (Magyarul ha van egy szar hónap akkor lehet hogy csak 40-et kap, ha meg van egy jó akkor lehet hogy 250-et). Mit gondolsz mi lett a vége? A több mint 100 fõs cégnél asszem hárman vagy négyen választottuk a jutalékot, a hõzöngõk meg maradtak a fixen és hõzöngtek tovább. Amikor ott volt a választás, hogy kereshetnek többet, de cserébe vállaljanak is többet, akkor is csak a szájuk maradt nagy.
A történet pikantériája, hogy ez a cég ma már megszûnt, az alkalmazottak dolgoznak valahol és gondolom morognak a fizetésük miatt, a régi cég tulaja meg próbál talpra állni, és most egy egyszemélyes kft-ben robotol, hogy eltartsa a családját. Az annó ott dolgozó hõzöngõk közül most egy sem akar cserélni vele.