A hangrobbanás longitudinális hullám, vagyis a légnyomás a lökéshullámkúp palástjának irányában változik. Gondolatkísérlet: rakjunk ki az asztalra fél méter hosszan egymás mellé fogvájót, majd építsünk mégegy ugyanilyen sort fölé vagy alá, úgy, hogy a két sorba rakott fogvájók hegye összeérjen. Tegyük fel, hogy a fogvájók csak hosssztengelyük irányában tudnak elmozdulni, nem kuszálódnak össze, nem ferdülnek el.
Ezután a két fogvájó sor között toljuk végig mondjuk a ceruzánkat. Ennek hatására a fogvájóink a ceruzára merõlegesen ugye kifelé mozdulnak, majd az elhaladtával vissza.
Ahol ki vagy be mozog a fogvájó, ott van hangrobbanás.
A hangsebesség átlépésekor a test környezetében a közeg a rugalmasságát veszíti el, ennek az állapotnak az analógiája a merev rúd, vagyis a fogvájó. Aztán persze a testtõl távolodva a lökés energiáját szép lassan felveszi a test és a vizsgált pont közötti közeg mozgatása.