Így van, ha egy test hangsebesség felett mozog, akkor folyamatosan fennáll a test alakjától függõ szerkezetû lökéshullámkúp-rendszer. Az iskola példa szerint vegyünk egy, a sík talajjal párhuzamosan repülõ testet, ezesetben a talaj metszeni fogja a kúprendszert, kúp síkmetszete pedig parabola. A hangrobbanások mindíg ott hallhatóak, ahol a kúp síkmetszetét képezõ parabolák elhaladnak. Próbáljátok meg elképzelni, nincs kedvem képet keresni hozzá.
Egy forgástest alakú lövedék esetében viszonylag egyszerû a lökéshullámrendszer, de egy olyan alakos testnél, mint egy szuperszónikus repcsi, igen összetett lökéshullámrenszer alakul ki, lényegében minden kis antenna, pitotcsókonzol, stb. saját kúpot generál.
Általában repülõknél jelentkezõ sajátságos tartomány a transszónikus sebességtartomány, aholis a repcsi egyes részei felett már hangsebesség feletti, , más részeinél viszont még hangsebesség alatti az áramlás. Ugye nem nehéz meglátni ezek helyét, lévén a repcsi attól tud repülni, hogy a szárnyak, illetve a mai integrált sárkányszerkezetnél a törzs felett nagyobb a levegõ áramlási sebessége, mint a repcsi haladási sebessége, így a transszónikus zónában az ilyen helyeken lokálisan már hangsebesség feletti az áramlás, noha a repcsi még lassabban repül a hangsebességnél.