– A mézhamisítás legegyszerûbb módja a vizezés. Vásárláskor zárt üveget állítsuk a feje tetejére, és ha a benne lévõ buborékok gyorsan haladnak felfelé, a méz túlságosan híg, sok vizet tartalmaz, valószínû, hogy hamisított. Ellenõrzéskor azonban figyelembe kell vennünk, hogy lehûtött mézben a buborékok mozgása lelassul, s így már nehezebb megállapítani a vizezést.
– Ritkábban, de kapható az úgynevezett “éretlen méz” is. Ilyen mézet se vegyünk, mert ez is jóval hígabb a szokásosnál, bár nem számit hamisítványnak. Ilyenkor is érdemes rákérdezni a méz eredetére, minõségére.
– A virágmézként árult “mûméz” invertcukorból aromás anyagok (néha zamatos méz) hozzákeverésével és festékanyagok színezésével készül. A hamisítást könnyen felismerhetjük, ha egy kávéskanálnyi mézet tiszta szeszben feloldunk. Amennyiben teljesen oldódik, úgy a méz tiszta. Ellenkezõ esetben homályos lesz és rövid idõ múlva a belekevert anyag leülepedik.
– Ha a méz illata, zamata, színe és állaga eltér az eredetitõl, még inkább legyünk óvatosak, mert valószínû, hogy a mézet melasszal, glicerinnel és mesterséges zamatanyagokkal keverték. Az ilyen hamisítványnak már semmi köze a mézhez!"