Nos pont arról beszélek, hogy az nem véletlen, hogy ezek alkotják az életet. Pontosan azért ezekbõl szervezõdött élet, MERT ezek az elemek gyakoriak és egyszerûek.
Ritka elemekbõl nem lesz élet, gondolom ez könnyen belátható.
A nagy atomok meg lényeges tulajdonságokban különböznek, ilyen például az elemek ionizációs energiája illetve elektronegativitása. Mindkettõ tulajdonság befolyásolja, hogy az elem mennyire reakcióképes és hogy molekulákban mennyire erõs vagy gyenge kötések létrehozására alkalmasak, így a kialakult vegyületek stabilitására is komoly hatással van. Ha megnézed, mindkét listán elég magasan vezetnek az élet alkotóelemei.
Ott van például a szilícium, ami csak egy sorral van lejjebb a széntõl, de már a polimer láncai nem eléggé stabilak. Már az iparban is kevéssé használatosak emiatt, nemhogy élet építésére.
A szilícium-oxigén polimerek stabilak, de azok meg annyira, hogy ugye ez az anyag alkot egy rakat kõzetet, meg a homok is ilyen. Na meg a mellimplant, ami meg pont azért van szilikonból, mert annyira inert, hogy még ha ki is szakad, annyira inert vegyileg, hogy nem okoz bajt a szervezet sok-sok anyagával találkozva sem, nem lép velük reakcióba.
Ha meg már a szilícium is ennyire alkalmatlan, hogy az élet építõköve legyen, lejjebb menni a periódusos táblán nem sok értelme van, ugyanezek a "káros" tulajdonságok lesznek csak erõsebbek. Poligermánium, tehát germánium polimer nem tudom, létezik-e a természetben. Gyanítom, hogy nem.
És akkor még csak halálegyszerû, ugyanolyan építõelemekbõl álló polimer láncokról beszéltem csak, nem is enzimekrõl, fehérjékrõl, DNSrõl...