Nagy rajongója voltam az elõzõ résznek, úgyhogy már mikor az elsõ hírek kiszivárogtak a játék fejlesztésérõl, majd kiugrottam a bõrömbõl. És mit ne mondjak, nem kellett csalódnom! Fantasztikus lett a játék; szerintem nehezebb, mint az elõzõ volt, de nem is baj, remek érzés megélni, ahogy az egyes hullámvölgyekbõl kivezetheted az országodat :D
Kezdésként valami könnyût akartam kipróbálni, így a franciákra esett a választásom, mert ott sokat lehet tengeren/földön háborúzni, meg gyarmatosítani is. Az elsõ háborúban befoglaltam az angoloktól a kontinentális területeiket (kivéve Calaist-mert attól elválasztottak a burgundiak). Aztán elkezdtem a vazallusaimat beannexelni. Alig jutottam el az elsõig, az angolok egy nagy koalíciót vezetve minden oldalról rám rontottak, és kénytelen voltam egy Trianon-szintû békét elfogadni; vissza kellett adnom minden területemet, amit az imént elfoglaltam, és a vazallusaimról is lemondattak. Gondoltam, nem töltöm vissza, inkább kikászálódok a gödörbõl. Alapos hadsereg-, és gazdaság-újjászervezés után nekirontottam korábbi vazallusaimnak, akiknek a területeire volt core-om, és így büntetlenül leigázhattam õket. Kaptam egy eventet 1470 körül, ami felosztotta Burgundiát köztem és az osztrákok között, így negyedével megnõtt a területem. Ez jól is jött, mert új háborúk következtek, és egy nagy koalíció, ezúttal az osztrákokkal az élen, megint meghátrálásra kényszerített, teljes területemet megszállták, de végül sikerült egy kis... khm... ügyeskedéssel békét kötnöm, úgy, hogy csak egy-két területem lett oda. Az országom azonban instabil volt, körülöttem zajlottak a háborúk, nem egybe én is belekavarodtam. Jöttek az '500-as évek, a reformáció, de a francia föld még mindig nem volt egységes, és egy ex-vazallusom még mindig életben volt, ráadásul az egyik ellenem szervezõdött koalícióban. Aztán a szövetség szétesett, angolok hadba keveredtek az Ibérián domináló aragónokkal, úgyhogy én szépen elfoglaltam Burbonnaist. Már csak a kezdeti angol terkák maradtak, amik ugye két darabban vannak szétszórva. A déli csomót (Gascogne, meg még valami) elfoglalták az aragónok, az északi provinciák fele pedig egy patrióta-lázadás következtében visszakerült hozzám, a másik része azonban töretlenül angol maradt. Újjászerveztem a seregeimet, és elég erõsnek éreztem magam, hogy megtámadjam Aragóniát, és azt a két déli cuccot is visszacsatoljam. Sajnos azonban hívták Kasztíliát és Portugáliát, és totális vereséget mértek rám, majd sarcként elvették a teljes kincstárat. Aztán bekaptam egy parasztháborút, aminek köszönhetõen egy évtizedig küzdhettem a lázadók ellen a túlélésért, és sajnos sokuknak el is kellett, hogy fogadjam a követelését, de területet nem vesztettem, és a zûrzavar közepette (igaz nagy adósságok árán), de sikerült fenntartanom a gazdasági növekedést is, és felállítanom egy szedett-vedett hadsereget, amivel kordában tudtam tartani az eseményeket. A hülye angolok azonban ismét betámadtak. Ez vicces volt, mert egy sereget tettek partra, de mikor 30k-val ellene meneteltem, visszamenekült a hajóra. Többé nyomát se láttam xD.
Ennek a kalandnak az lett az eredménye, hogy vígan visszafoglaltam a megmaradt angol területeket. Aztán tizenhárom évnyi csatározás után vége lett a parasztháborúnak, visszaállítottam hármasra a stabilitást, és eltüntettem az utolsó fekete foltokat is a francia térképrõl. Még néhány év, és a seregem ismét a legnagyobb volt a világon (na jó, talán az oszmánok megelõztek, de az most mindegy). Nagy örömömre Aragónia és szövetségesei megint valahol messze háborúztak, így egy villámgyors háborúval visszaszereztem a jogos földjeimet.
Többször megfordult a fejemben a játék során, hogy visszatöltök, mert egy-egy hatalmas vereséget szenvedtem, de rájöttem, hogy sokkal izgalmasabb az egész, ha hagyom, hogy a történelem kivezessen a mélypontokról. Imádom az EU4-et, alig várom, hogy menjek vissza játszani :D