Na ja, a kicsikkel nagyon sokat kell várakozni, van amikor mázlid van, van amikor nincs (pl. Lübecknélkel vagy de ha PLC dán szövi, akkor szopika van, mert azok hátulrol jönnek). Én ezért szeretem a nagyokat, ott nem azon mulik hogy van-e valami überszupi csillagállás és akkor haladsz, ott mindenképpen tudsz haladni csak arra kell figyelned hogy mikor merre mennyit.
Eu3ban én is játszottam pl. Barral, max. nehézségen, de éreztem, h oké jo vagyok, de azért volt egy kis mázli is, bad luckkal meg az elsö honapban game over lett volna.
Nyilván a környék határozza meg ,h mi az a szint mi alatt már a szerencse is alapfeltétel.
Meg én spec. utálom a sodrodást, sokkal jobb ha én alakitom a történetet. Egy kicsi mindig sodrodik és lesi, h na a szövi milyen állapotban van, vajon jön-e segiteni, mert ha nem akkor vége. Vajon megveri-e valaki a szomszédot és akkor lehiénázok rola két tartományt, aztán husz év pihi, mert mindenki ráncolja a homlokát.
Informatika és tudomány
