Isten a világóceán fövenyén sétálva homokot markol -nem számít milyet, nem számít mennyit-, betölti létüvegcsédbe, s megkezdõdik életed homokszemeinek pergése. Míg fentrõl fogy az idõhomok, alul gyûlik a tudás és a tapasztalat. Az emlékek, vágyak kiégett salakjában néha felismerésgyémántok csillannak.
Ha isten visszatér, s fordít egyet lejárt idõmérõdön, az a reinkarnáció. De a homok ugyanaz!