Azon én is felhorkantam, és nem is az volt az egyetlen. Tényleg, odakullog az öreg bölcs, és nekünk szegezi a kérdést, hogy hogy jutottunk fel ide. Elütöm a kérdést egy poénnal. Két mondattal később már épphogy csak hamuban sült pogácsát nem csomagol a jókívánságai mellé, a haldokló pajtása meg rám bízza a nővére megkeresését, hisz már legalább 13 másodperce ismerjük egymást. Látásból. Valahogy az egész játékban árad ez a "not even trying" érzés.