Azért azzal vitatkoznék, hogy feltétlenül a casual az, ami bevonzza a tömegeket. Nézzük meg az új SW: Battlefrontot. Már anno az 1-2 se volt egy überbonyolult harci szimulátor (finoman szólva se), de ezt az újat sikerült olyan szinten faék egyszerűségűre butítaniuk, hogy az már mindenkinek sok volt, konkrétan napközben munka-/iskolaidőben, illetve éjszaka legtöbbször nem találsz szervert, annyira gyér a játékosállomány. A casual nem feltétlenül rossz, de számomra csak addig van létjogosultsága, amíg a könnyen tanulható játékmenetet és a letisztultságot hordozza magában, nem pedig az ostobán egyszerű játékmenetet.
Aztán a casual is baromi relatív fogalom, elvégre ki mondja meg, hogy mi casual, és mi nem? Egy ArmÁ-hoz képest egy Battlefield rohadt casual, a BF-esek meg a CoD-osokra mutogatnak, hogy haha, mekkora casual lámák. Szóval szerintem nem érdemes fogalmakkal dobálózni, inkább józanul felmérni, hogy mit, hogyan érdemes beépíteni egy játékba, hogy az egyszerre nyújtson kihívást és mélységet, de anélkül, hogy öt perc után beletörne az átlag player bicskája (á la Dark Souls 1-2). A fent említett Battlefront és a Mass Effect 3 szerintem már kicsúsztak ebből a kategóriából.
Azt nem érdemes tagadni, hogy a ME3 harcrendszere nagyon jó volt, de aki egy harcrendszer köré épített játékkal akar játszani, az nem az RPG-k között fog keresgélni. Aki az RPG-k között keresgél, az RPG elemeket akar (ha még csecse harcrendszer is van, az már csak a hab a tortán), ebben a tekintetben meg fájdalmasan nagyot zakózott az ME3, főleg a korábbi részekhez képest.
Informatika és tudomány
