A nagyobb civil gépek, és a fejlettebb katona gépek már ma is full számítógépvezérlésûek (digital fly-by-wire).
Nem az a gond, hogy nem tudnak olyan gépet csinálni, amit számítógép vezérelne, hiszen már most is azok. A pilóta azonban megold oylan problémákat, amit számítógéppel marha nehéz lenne, mert nem szabványos eljárás, és minden egyes helyzet más és más.
Lásd pl a cikben említett kényszerleszállás.
Alapból a szabványos repülés iszonyatos mértékig le van szabványosítva, különbözõ repülõterekhez, különbözõ idõjárási körülményekhez tartozó indulási/érkezési eljárásoktól, egészen az utolsó facsavarig, ami a wc-ben a tükröt tartja.
Volt olyan eset, hogy a gép elveszítette a függõleges vezérsíkját, oldalkormányát. A gépet csak a hajtómûvek asszimetrikus tolóerejével lehetett oldalirányban kormányozni. Ezt a pilóták ott fenn találták ki és a gép minden egyes rezdülését érzékelve, soxor átesés határán kormányozták ezzel a módszerrel a repülõtér közelébe. Egy számítógép nem tud olyat kitalálni, ami nincs beleprogramozva, pl ezt a módszert, a távol ülõ pilóta meg nem érzi a gép viselkedését, a finomabb remegést, a csúszásokat. Ezek nagyon fontosak akkor, amikor gyakorlatilag egy tök ismeretlen géppel repülsz, mert mondjuk elveszítette az egyik kormányfelületét, így teljesen máshogy viselkedik mint általában az a géptípus, és csak EGYSZER hibázhatsz.
Amúgy igen az atomerõmûvek is számítógépvezérlésûek. De mellette ott csücsül egy váltás mérnök, akik képletesen szólva akár fejbõl meg tudnának tervezni egy erõmûvet. Vagy te mennyire lennél nyugodt paksi lakosként, ha tudnád, hogy az erõmûben nincs senki, csak egy technikus végzettségû emberke nyit be néha a szerverszobába leellenõrizni a szünetmentes tápokat!?