„Állításod: Nem lehet kiszedni iphone-ból az akksit, ráadásul robbanás veszélyes.
Állításom: Egyszerûen ki lehet szedni, nem robban nem veszélyes, hiszen ugyanolyan akksi van benne mint a konkurencia készülékeiben.”
Miért kell megint hazudnod?
Nem állítottam, hogy nem lehet, azt állítottam, nem user szintû dolog.
Az meg, hogy robbanásveszélyes, késõbb jött szóba évekkel, amikor olyanra csinálták már, hogy cikkek szóltak arról, hogy a mentesítés során veszélyes, mert sérülhet. Nem is csak iPhone-ról, hanem más Apple termékekrõl volt szó! De te nyugodtan vitatkozz ezzel, magadat égeted, mert ez így igaz. Ugyanis a tervezés során már amorf formájú akkukat terveznek, aminek nemhogy a cseréje aggályos, hanem a hulladékfeldolgozást is nehezebbé és veszélyessé teszi, sõt elõ is fordult eset, hogy sérült az akksi szerelés során és a Li-ion-ra jellemzõ módon levegõvel érintkezve kigyulladt. Kicsit tájékozódj róla, mert igen sok helyen tárgyalták ezeket a szerinted nem is létezõ, titkos dolgokat. Amúgy sima kémia…
„Tudom te mindenkinél mindent JOBBAN tudsz, ezt számtalanszor bizonyítottad is. „
Ismét az aljasság, ilyet én nem állítok, de az azért tény, hogy elég sok tekintetben magasan többet tudok az átlag felhasználónál. Ez amúgy nem engem, hanem az agyát használni nem hajlandó és/vagy képes embereket minõsíti és többször bizonyítottad, hogy ezek közé tartozol, sõt hasonlóan a sötétebb fajtájúakhoz még büszke is vagy rá. De ennek tetézéseképp még engem próbálsz lejáratni…
Sajnos, az életben is megszenvedem ezt, mert bár egy darabig bírom az ilyen ostobák hõzöngését, egy idõ múlva kénytelen vagyok rászólni. Ennek eredményeképp mindig én vagyok a szarnak titulált, aztán nagyon ritka esetben megkapom a bocsánatkérést, de jellemzõen inkább nem, hiszen az ostobasággal együtt jár a büszkeség is…
Nem is élvezem azt, mikor késõbb behúzott farokkal jön egy ilyen senki kérni, kérdezni valamit, mert lassan felfogta, hogy tõlem megtudhatja, amit nem, vagy rosszul tudott. Hiszen nekem az ilyen alak virtuálisan halott…
Lehet megint nekem állni, hogy nagyképû vagyok, megszoktam, hogy az értelmest félik… és megbeszélés, esetleg bocsánatkérés helyett inkább hagynak barátságot is zátonyra futni, amit aztán évek múltán bánnak csak. Nálam ez egyszerû, mert az ilyen nem is volt barát, semmit nem vesztettem tehát vele.