Nem tudok betelni ezzel a Blood and Wine DLC-vel. Ez a játéktörténelem Top 1 DLC-je valszeg. Ráadásul olyan egy olyan egy brutál jó sztori ez a sorozatgyilkos fővámpír utáni nyomozás, áh.De a másik DLC se semmi, amiben konkrétan a Sátánt kell becsapnia Geraltnak. Lehetett volna azt egy kicsit jobbra csinálni. Vontatottabb, unalmasabb helyenként, meg ugye nem nagyon vannak érdemben új területek hozzá, viszont mikor az ember rájön, hogy a Sátánnal alkudott meg, annak van egy feelinge. A Blood and Wine-nak meg az a hatása rám, hogy elképzelem ha milliárdos lennék, akkor elmennék Olaszba, és kőre pontosan megcsináltatnám azt a birtokot. Olyasmik merülnek fel bennem, hogy a saját házamat kellene egy kicsit olyanra alakíttatni. Bontott téglából itt-ott dekorfalat építeni, kerítést belülre szintén bontott téglából, külső kerítést is kőből, egy-egy boltívet bele, a házat is úgy festeni, és kirakni egy táblát, hogy CORVO BIANCO. Áh.
Na és akkor mi villant be, miközben szorongva tekergek a küldetéseket csinálgatva, aggódva, hogy hamarosan semmi dolgom, mert a végére járok? Hogy az az előrelépés a Witcher 3 után, hogy ezt megcsinálják homokozóra. Minden adott hozzá. Kezdünk fiatal witcher-tanoncként, az a belépő a játékba, hogy végig kell csinálnunk a kiképzést, aztán jöhet a füvek próbája. Utána kiengednek minket, és adott mit kell csinálnunk: szarrá kell fejlesztenünk magunkat, iskolát választhatunk, vagyont halmozhatunk fel amiből saját birtokot-várat építhetünk, witcher iskolát alapíthatunk, a különböző területeket szépen adagolhatják a fejlesztők, millió küldetés, millió feladat, sokrétű fejlődési lehetőség. A Geralt sztori után ha belegondoltok, nem tudnak single player kategóriában előremutató dolgot alkotni. Nem mondom, hogy ezt csinálják, de azt mondom, hogy ezt kell csinálniuk ahhoz, hogy óriásit szóljon a dolog.