A 3D ugyanazt az utat járja be, mint annak idején a hangos film. Akkor is próbálkoztak némafilmek utólagos hangosításával és az eredmény botrányosra sikerült. Sokan erre fel azonnal temetni kezdték a hangos filmet és az érveik ültek is, ha az akkori felhozatalt nézzük.
Ennek ellenére a hangos film nem halt meg, mert megjelentek azok az alkotások, amik a filmhangot már a történetmesélés eszközeként kezelték.
A 3D-nél is el kell telnie egy idõnek, amíg az alkotók képesek új eszközként használni a technológiát, és nem úgy viszonyulnak hozzá, mint vásári mutatványhoz, vagy techdemóhoz. Ha majd a 3D-s látvány a történetmesélés elengedhetetlen elemévé válik, ha fontos szerepet játszó mûvészi eszközként használják, majd akkor lesz valós igény a minõségi 3D megjelenítõkre. Akkor majd a nézõk is érezni fogják, hogy lemaradnak valamirõl, ha a filmet nem 3D-ben nézik.
A 3D - akár csak a hangos film - nem halt meg és nem fog eltûnni, a kezdeti - kétségtelenül szánalmas - kísérletek ellenére sem. A film, mint minden mûvészi kifejezõ eszköz többször átalakult már, teljen természetes, hogy ez a folymat nem áll le, egyszerûen csak több idõ kell rá, mint azt az iparági elemzõk gondolták volna. És nyilvánvalóan addig a 3D fícsöröket sincs különösebb értelme mutogatni.