Minden váltásnál van átmeneti idõszak, amikor még mindkét szabványt támogatják. Ezenkívül vannak átmeneti hardverek, pl. alaplap, amin van SDR és DDR slot is, vagy DDR és DDR2 slot is, DDR2 és DDR3 slot is, van rajta PCI és AGP slot is, van rajta AGP és PCI-E slot is, van rajta SATA és PATA (IDE) aljzat is, többféle procit lehet bele rakni (régebbit és újabbat is, akár teljesen különbözõ generációkat is), többféle tápot is rá lehet dugni az alaplapra, vannak bõvítõkártyák (pl. nem volt a PII-es alaplapomon USB aljzat, vettem bele PCI-os USB bõvítõkártyát), stb. Az AT házat sok esetben át lehetett alakítani ATX-re (kis fúrás-faragással, forrasztással - persze tudom, a legtöbb ember venne másikat...), a tápot is ki lehet cserélni, mert fizikailag ugyanakkorák stb.
És persze a különbözõ (régebbi és új) szabványok teljesítménye között nincs határ, hanem azok jócskán átfednek, max. az új technológiák miatt lehet érdemes azonnal váltani (de sokszor nem érdemes), egyébként ráér még egy-két évet a dolog. Váltani egyébként is opcionális, ha neked megfelelõ a céljaidhoz az, ami van, akkor nem szükséges (lásd feljebb, ha tudod, mire akarod használni a gépet, ha jól választod meg az alkatrészeket, amit veszel).
Persze nyilván, ahogy mondod, a modularitásból eredõ fejleszthetõségnek vannak korlátai, ami a különbözõ idõkben és különbözõ gyártók esetében eltérõ mértékû... de sokszor a technikai fejlõdés miatt vannak ezek a korlátok (ami egyértelmûen nem az ember ellensége :)), nem kizárólag a piac manipulálása végett.
Azért van az ember agya, hogy gondolkozzon, hogy mikor mi éri meg neki. Csak sokan nem szoktak, mert nem érdekli õket... vagy nem tudnak.