Jah, õk minden évben, mióta az eszüket tudták, elmentek fosztogatni és mint láthattuk az elején, néha csak maroknyian maradtak életben. Nade, aki életben maradt az olyan harci tapasztalatokra tett szert, hogy sima zöldfülû, a tûzkeresztségen át sem esett reguláris csapatoknak kb. zéró esélyük volt velük szemben. Igazándiból csak a statisztika miatt hullottak közülük is, puszta véletlenségbõl, apróbb hibákból, az ellenség szerencsésebb húzásaiból.
Aztán ott van az, hogy nem pusztán erõvel, hanem nagyon is taktikusan/trükkösen harcoltak, jó stratégiával, érzékkel és szépen meglepték vele az õket lebecsülõ ellenséget. Mivel kis csapatok férnek el egy-egy hajón, így harcmodoukat ennek megfelelõen alakították. Nekik egy-egy ember veszteség is komoly problémákat okozhat, így igyekeztek életben maradni. Ugyanakkor viszont számukra dicsõség harcban elesni és a vallhallába kerülni, így a félelemnek még az árnyékát sem lehet felfedezni rajtuk.
Láthattuk, hogy az ellenség, mikor reménytelen volt a helyzet megfutott mindig, nemúgy a vikingek. Számukra a menekülés rosszabb opció a halálnál, ez elég durva fegyvertény. Végülis ez egyben a gyenge pontjuk is lehet, ha képzett/tapasztalt vezérekkel és tapasztalt haderõvel kerülnek szemben.
Nyilván a szászoknak is vannak hétpróbás katonáik és vezetõik, node egy ekkora partvidéket bevédeni képtelenség elõre. Nyílt terepen, egy invázió esetén valószínûleg beledöngölnék a vikingeket a földbe túlerõvel, lovassággal, hadigépekkel, jobb felszereléssel, ellátmánnyal, több íjjásszal (elég csak a közelharcban állókra lövetni, ha nem számít a veszteségük) stb., de így, hogy azok kb. fosztogató gerilla-taktikát folytatnak, így esélyük sincs. Csapdába kell csalniuk a vikigeket, más lehetõség nincs.