Mi van, ha a tudatos megfigyelés nem más, mint egy önigazoló mechanizmus?
Az objektív pedig nem az abszolút létezõt jelenti, hanem az ezen mechanizmusra ráhangolt folyamatok (esetünkben az emberi tudatos gondolkodás) konszenzusát?
Dolgok keletkeznek és megsemmisülnek, okkal és következménnyel rendelkeznek azért, mert a tudatosító érzékelés egy összefüggés-teremtõ folyamat.
Becsapódott-e az aszteroida a távoli galaxisban, ha nincs tudatosság, ami ezt érzékelhetné?
A becsapódás teljes folyamata egy idõben linearizált esemény az emberi felfogásra optimalizálva, egy, az emberi tudat mûködésének keretin belül létrehozott modell.
Mivel a vizsgálódó tudat természete minden élõlény esetében azonos, létezõket és nemlétezõket, okokat és okozatokat deklarál a tudat mûködési elvei szerint, amik bármely másik tudat által visszakövethetõek, így gondolhatjuk, hogy ami logikus, az objektív és abszolút. A világ ezt megengedi, a dolgok logikai értelmezésével az eseményekre jó konvencionális magyarázatot lehet adni, ami az emberi logikát a felszínen kielégíti; csak egy olyan világ, aminek ténylegesen nem létezik önlényege, lehet ennyire rugalmas. A világ mintegy alkalmazkodva logikai vizsgálódásunkhoz úgy viselkedik, ahogyan azt tudatunk természete tõle elvárná. Így az újabb elméleteket alkotó, az eddigieket kiegészítõ tudományos gondolkodás olyan, mint egy végtelenített ajándékos doboz. Amikor elkezded kicsomagolni, még nem tudod, hogy semmi más nincs benne, mindig csak egy újabb, kisebb doboz. Kibontod a kisebbik dobozt, ami gyakorlatilag üres: nem lesz benne más, csak egy doboz. Ha lenne legutolsó doboz, csak akkor vehetnéd észre, hogy valójában végig üres volt, de a logikai gondolkodás, amit mindig is a végtelen értelmezésének lehetetlensége övezett, újabb dobozokat fog benne találni abba az illúzióba ringatva, hogy õsok létezik.