Mondok én neked valamit. Elmondom számomra mi a varázslat.
Nekem a varázslat az, mikor rádöbbensz az élet értelmére.
Varázslat az, mikor felismered ki vagy, megérted honnan jöttél és hiszel abban a jövõben, ami majd meg fog veled történni.
És varázslat az is, ha tudod miért vagy ott ahol vagy.
Mindig azzal dobálózol, hogy hülyeség amiket beszélek.
Persze. Neked az. De számomra meg nem. Csak éltem egy ideig bele a nagyvilágba, unalmamban elvégeztem amit lehetett, az agyamat teletömték a sok jó és rossz tudással, aztán tovább engedtek. De nem tanítottak valójában semmi hasznosat.
Ott maradtam egymagam körülöttem emberek, kik mellettem vannak s mégsem érzem ott õket, nyakamon egy válás, meló semmi, házam is elúszott. Gondoltam ennyi: ezen a ponton vagy feladod, vagy talpra állsz. Az utóbbit választottam.
Ne ismételjem magamat, már írtam ma hol tartok.
Olyan hobbim lett, amirõl mások csak álmodozni szoktak.
Minden nap, megvalósítom egy régebbi álmomat. De szó szerint.
Volt jó néhány álmom és vágyam gyerekkoromban (kinek nem?) amit eddig nem sikerült megvalósítani. Félkomoly vágyaktól a nagy álmokig.
Ma már tudom, mit rontottam el és miért nem teljesültek ezek az álmok.
És tudom azt is, hogyan kell megvalósítani õket.
Varázslat ez? Nem tudom és nem is érdekel.
De azt tudom, hogy valami titkos, természetfeletti dolog, ami hatást gyakorol rám.