Ezért nem a játékot fikázom (se nem a WT-t, se nem ezt), hanem egyszerûen azt mondom hogy számomra az a játékstílus (repülõzés/ûrhajózás) nem tartalmaz annyi taktikai lehetõséget.
A szárazföldi harcnál (legyen az tankos vagy FPS) van terephasználat, spottolás (igen, még BF-ben is vagy counterstrikeban) ami lehetõvé tesz pl sunnyógást/lopózást. Namost, amikor automatikusan meglátnak effektive bármilyen távolságról, ott ez a lehetõség kiesik.
(az hogy a WG hogy csinálta meg, az megint más tészta - én megszoktam, nekem az bejön, kellemes egyensúly a "meresztem a szemem hogy kiszúrjam az ellent" és a "mindíg látok mindenkit" közt).
EGyébként komolyan mondom, fogalmam sincs hogy lehetne egy repülõs/ürhajós játékban ilyen taktikai elemeket behozni. Itt például ugye próbálkoznak a modulokkal, ami amúgy nem rossz ötlet, de vhogy nem az igazi.
Érdekes hogy pl az egyébként unalmas hajóscsatát (mert ugye tereptárgyak ott sincsenek, csak a végtelen tenger) a Navyfield címû játékban sikerült feldobniuk a manuális célzással, ami elég skilligényes dolog volt. És most belegondolva, ott lényegében csak egy pálya volt (a tenger :) ) és egyetlen játékmód, mégis odaragasztott 1.5-2 évnyi grindre jópár 1000 csata erejéig.
De mégegyszer hangsúlyozom: elismerem mint a WT mind az SC erényeit. NEm szarozom le egyiket se azért, mert vhogy én nem tudok rájuk kattanni. Az okokon jó elgondolkodni, ez is afféle önismereti dolog.