Ha a végérõl az öt pontból kellene választanom, akkor talán a hármas állna a legközelebb a véleményemhez. Ez egy kicsit viszont magával vonzza az egyes és kettes pontot is, hiszen ha valaki nyitott a világ dolgaira, és olyan a hozzáállása, akkor nyilván ragad is rá valamiféle általános tudás.
Az ötös pont áll a legtávolabb tõlem... attól hogy tud valaki deriválni, az én szememben még nem mûvelt. Legfeljebb a matematikában, de még ott se feltétlenül (errõl kicsit késõbb). Jusson el Legyen Ön Is Miliomos!-ban 100000-ig... ez szerintem nem mérce. Ahogy a honfoglaló sem, az egy tippmix - legalábbis a legutóbbi játékom alapján. Ne nézzen Való Világot... errõl most nem tudom pontosan megfogalmazni a véleményem, de ezt sem a mûveltség mércéjének tartom. Tudjon helyesen írni - ez inkább igényesség, ahogy a "végett" és "miatt" helyes használata is és a felsorolt igék felszólító módjának ismerete. Ez szerintem olyan emberek véleménye, akik képesek ezekre, és boldogan "lobogtatják a papírjukat", hogy õk bizony mûveltek.
Szerintem nem érdemes általános mûveltségrõl beszélni, inkább bizonyos témakörön/témakörökön belüli mûveltséget kell vizsgálni. Ritka az, hogy valaki mindenhez konyít valamit, sokkal jellemzõbb a specializáció. Teszem azt, valaki nagyon érdeklõdik az irodalom iránt, rengeteg szépirodalmat olvas, tele van a polca verseskötetekkel, ebbõl kifolyólag irodalmi témakörben nagyobb a tudása az átlagnál, akkor az irodalom témakörében szerintem mûveltnek számít. Tételezzük fel most, hogy ugyanez az ember a matematikához viszont nem ért. Persze egy alapvetõ tudása van azért, de mondjuk deriválni már nem tud. Akkor ez az ember most mûvelt, vagy sem? Szerintem irodalomban igen, matematikában nem.
Ugyanakkor lehet valakinek viszonylag nagy tudása mondjuk történelembõl, de ha azt muszájból tanulta meg pl érettségire, és nem érdeklõdésbõl, és nincs is rá igénye, hogy ezt a tudást a késõbbiekben továbbfejlessze, akkor ez az ember mûvelt? Szerintem nem. Egy darabig keltheti ezt a látszatot, de ha nem foglalkozik a történelemmel folyamatosan, akkor megkopik a tudása, elfelejti az egészet, és még csak nem is áll érdekében, hogy felfrissítse tudását.
Tehát összefoglalva: a mûveltség szerintem valami olyasmit jelent, hogy az embernek bizonyos témakörökben nagyobb az érdeklõdése - és ebbõl kifolyólag a tudása is - az átlagnál. A mûveltséget egyfajta sírig tartó tanulásnak tartom, valamiféle hobbinak.
Könyvek újraolvasása: szerintem érdemes újraolvasni õket, de nem azonnal, hanem évek múlva. Lehet, hogy egy könyv nagyban befolyásolja az ember személyiségét elsõ olvasáskor, viszont az ember folyamatosan változik. Ha mondjuk tíz év múlva újraolvassa ugyanazt a könyvet, lehet, hogy egészen más dolgok keltik majd fel az figyelmét, egészen más következtetést von le a könyvbõl, ezzel egy teljesen más élményt okozva magának. Akkor lehet nagyon szembetûnõ a különbség, ha az adott könyvet gyerekkorban/fiatal korban olvastuk elõször és utoljára, akkor, amikor még úgymond nem volt benõve a fejünk lágya. Felnõttebb, komolyabb fejjel újraolvasni egy ilyen könyvet egészen különleges élmény (mondom ezt a 23 évemmel). Vagy például egy bizonyos mozzanat helyes értelmezéséhez szükségeltetik valamiféle tudás birtoklása. Ha ez a tudás nem volt meg elsõ olvasáskor, de másodiknál már megvan, és leesik a tantusz... óriási élmény :)