Sokáig tanakodtam, nem sodrom-e még ennél is nehezebb helyzetbe a családomat, a gyerekeimet azzal, hogy névvel felvállalom ezt az írást, de azt hiszem, ez így hiteles, s különben sem illik hozzám a névtelen, bujkálós vádaskodás.
Nem is ez a célom. A helyzetünkbõl - sajnos nem egészségileg, hanem más értelemben - volna egyszerû kiút, de a lelkiismeretem nem engedi, hogy egybõl a könnyebb utat válasszam. A helyzet kényszerített rá, hogy sok-sok átvirrasztott éjszakán át összegyûjtsem a témában található hiteles információkat. De elsõként leírom, hogyan jutottunk el idáig. 2012 januárjában életet adtam várva várt harmadik gyermekünknek, aki teljessé tette családunkat. Nem aggódtam különösebben, amikor két naposan "furcsa" helyre adták a BCG oltását, ettõl heteken át fájt a karja és csúnyán gennyedzett. Bíztam benne, hogy túl leszünk rajta, az orvos többször ellenõrizte, hogyan gyógyul. Akkor sem aggódtam különösebben, amikor a 3 hónapos státuszvizsgálaton kisfiam mozgásban még nem teljesítette az elvártakat. Azt gondoltam, azért lehet, mert majd’ egy kilóval nehezebb, mint a lányaim voltak ugyanilyen korukban. A doktornõ mindenesetre megírta a beutalót a neurológiára, majd a következõ mozdulattal beadta a 2. hósat követõ 3 hós Pentaxim adagot is, másik combocskába a választható Prevenarral kombinálva. A neurológiára persze csak hónapokkal késõbb volt szabad idõpont, ezért irány a magánrendelés. Alapos, nagy tapasztalattal rendelkezõ, elhivatott orvos vizsgálta meg a fiamat. Megdöbbentõ kérdéseket tett fel, felkavaró megállapításokat tett. Aztán hazáig sírtam. A következõ egy év a sorozatos, gyakran fájdalmas orvosi vizsgálatokról szólt. Többszöri epilepsziavizsgálat (EEG), néhány nem éppen egyszerû vérvétel (izomenzim-vizsgálat), agyi ultrahang, mindennapos, fájdalmas gyógytorna, elektromos izomstimuláció.
A gyógytornász megállapította, hogy kisbabám a kar- és nyakizmait nem tudja megfelelõen használni, vállizmai "elsatnyultak", mellizomból próbálja emelni a karjait, ezen kívül egész testére kiterjedõ, szélsõséges hipotónia (laza ízületek, tónustalanság) jellemzi. Dévény-módszeres gyógytornászt is kerestünk, s mivel Nimród már nagyon rosszul viselte az utazgatást, kerestünk egy konduktort, aki házhoz jött tornáztatni. Emõke a Dévény Anna-féle módszerrel felmasszírozta a letapadt izmokat, Viola pedig játékos tornával erõsítette azokat. Nagyon sok könnyel és verítékkel fél év alatt behoztuk a mozgásbeli elmaradást. Éjjelente használt mozgásfejlesztõ eszközöket kutattam a neten, s tipródtam, hogyan történhetett ez meg velünk? Miért nem játszhat, mosolyoghat, kúszhat-mászhat gondtalanul az én kis Életem? Miért kell ennyi fájdalmat és nyüstölést elviselnie? Minden éjszaka hatszor-nyolcszor felsírt, minden nyavalyát összeszedett, folyton nyûgös volt és fáradt. Arca vékony volt, sápadt és beesett. Ritkán mosolygott. A neurológus izombetegségre gyanakodott, további vizsgálatokat írt elõ.
És akkor decemberben... Mint szinte minden gyerek legalább egyszer, Nimród becsukta egy nagy fiókkal az ujjait. Aztán csöndben, fájdalmasan rám nézett, és nem vett levegõt. Felkaptuk, szólongattuk. Aztán már szaladgáltunk, jajveszékeltünk. Soha ezt a hangszínt nem hallottam még a férjemtõl, s nem is akarom többé. Aztán a földre fektettük. Az a kép örökre beleégett az emlékezetembe. Ernyedten, élettelen, üveges tekintettel, kékülõ arccal bámulta a mennyezetet. Végül reszketve a szájához hajoltam, levegõt fújtam, és akkor lassan megéledt. Mindez a lányaim szeme láttára történt, 5 és 3 évesek. Ezután amíg én (elnézést) a vécén remegve hánytam, Nimród a férjem mellett megkönnyebbülten hancúrozott, szinte ünnepelve, hogy visszajött hozzánk. Aztán ügyeletre telefon, összepakolás, kórház. S elkezdõdött a mostani, rettegéssel teli életünk. Kardiológia, EEG, vérvétel. Semmi kézzelfogható oka nem volt a történteknek, mint ahogy az izomproblémáknak és a szélsõségesen laza ízületeinek sem. Elmentem egy elsõsegélynyújtó elõadásra, kikérdeztem a mentõst (köszönet ezúton is Molnár Dénesnek), mit tegyek, ha ez újra elõfordul. Ha nem vesz levegõt a gyerek, nincs mese, nekem kell cselekedni. Esély sincs ilyenkor, hogy odaérjen idõben a segítség. Azóta még nyolc hasonló rosszulléte volt. Áprilisban igen fájdalmas, elektromos izomingerületvezetéses vizsgálaton esett át, nem igazolódott az izomsorvadás. Egy hétre rá kicsit megütötte magát, majd a sírást követõen nem vett levegõt, elveszítette az eszméletét és epilepsziához hasonló rohama lett. A rosszulléteket megfigyelve rájöttem, minél több fájdalmas, kényszerû vizsgálaton kell részt vennünk, annál szélsõségesebben reagál a hétköznapi apró baleseteknél. Az alternatív gyógyászat felé fordulva egy természetgyógyász szakorvos tanácsát kértem. Leírtam, milyen rohamunk volt, erre megkérdezte, történt-e a gyermekkel olyan fájdalmas vizsgálat, neavatkozás, ahol le kellett fogni õt? Nálunk nem az a kérdés, hogy történt-e, hanem hogy hányszor...
Az elsõ eszméletvesztése után ösztönösen elkezdtem aggódni a 15 hós MMR oltás miatt. Megkérdeztem hát a védõnõt, szabad-e ilyen állapotban oltani a babát, fõleg amíg nem találják a probléma okát? Azt mondta, mindenképpen, hiszen az oltásnak semmi köze az egészhez. Én elmondtam az aggodalmamat, hogy a BCG után is fájt a baba karja, ronda volt a seb, és a 2 hónapos Pentaxim oltást megelõzõen sem a gyerekorvos, sem a csípõszûrést végzõ orvos nem észlelt problémát a kicsinél. A védõnõ megnyugtatásként odaadta a Pentaxim és a Prevenar betegtájékoztatóját. Napokig csak hordtam a táskámban a papírokat, majd egyszer nekiültem, hogy átfussam. Amúgy sem voltam a legerõsebb idegállapotban, na de akkor valóban forogni kezdett velem a szoba. A tetanus-toxoidot tartalmazó védõ(?)oltások nagyon sok más súlyos probléma között brachiális neuritis-t is okozhatnak. Jelentése: "A felsõ végtagot, vállízületet ellátó idegek mûködési zavara. A kar és a váll állandó, gyakran igen súlyos fájdalma jellemzi, amit fokozódó izomgyengeség és izomsorvadás követ." Ez tökéletesen megfelelt a fiam kezdeti tüneteinek. A hipotónia is szerepel a felsorolásban. A Prevenar papírjában pedig: "Izomtónus-csökkenés csökkent válaszkészséggel (ájulás vagy sokkszerû állapot)"
Rá kellett eszméljek, hogy a védõnõnek és a gyerekorvosnak fogalma sincs a lehetséges mellékhatásokról. Azóta egy orvos is alátámasztotta ezt nekem: az oltások lehetséges szövõdményeit nem tanítják az egyetemen. Akkor viszont hogyan lehetne hiteles a statisztika? Nekem senki ne mondja, hogy tízezerbõl sajnos enyém lett az egy. Csak itt, Zsámbékon tudok még egy babát, aki ugyanúgy három hónaposan ugyanezeket a tüneteket produkálta. A gyógytornászaink alig gyõzik a munkát. "Nahát, mennyi hipoton gyerek van mostanában!" Talán meg kellene vizsgálni, hogy van-e összefüggés a Pentaxim bevezetése vagy a Prevenar ingyenessé tétele és ezen tapasztalatok között. Azonban ha a védõnõ, orvos nem jelenti be az ÁNTSZ-nek és az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek OKNE bejelentõlapon (oltást követõ nemkívánatos esemény) a tapasztalt mellékhatást, illetve ennek lehetõségérõl nem tájékoztatják a szülõket, akkor hogyan lenne hiteles visszacsatolás? Azóta sok szülõ hasonló tapasztalatáról tudok. Van, akinek a gyermekénél súlyos allergiás reakciót váltott ki fél órán belül egy vakcina, az orvos mégsem ismerte el, hogy attól lehet. Most már a szülõnek is van joga bejelentõlapot kitölteni, viszont a kezelõorvos alátámasztása nélkül meddõ dolog. Hozzá kell tennem, hogy az egyik ismerõs anyuka mentességi kérelmét úgy is elutasították, hogy a kezelõorvos és a neurológus javaslata csatolva lett mellé. Az elutasítás után az ÁNTSZ kitûzi az oltás idõpontját, amikorra berendeli a gyermeket. Ha a szülõ továbbra sem oltat, rendõri intézkedéssel fenyegetnek, és 50 és 500ezer Ft közötti bírságot szabhatnak és szabnak is ki, ezt akár többszöri alkalommal is, míg a szülõ be nem adja a derekát… Nem kell orvosnak lenni ahhoz, hogy egyértelmû legyen, hogy ha egy gyermek érzékeny egy bizonyos összetevõre, és az oltás pl. allergiás reakciót, hipotóniát, bénulást, cukorbetegséget vagy autisztikus tüneteket váltott ki belõle, õrültség lenne ugyanazt az anyagot újra és újra beléfecskendezni. A problémás eseteket azonnal ki kellene vizsgálni. Ezt nem teszik meg. Néhány anyuka levelet írt Magyarország összes laborjába, ahol allergiát lehet - persze önköltséges úton - kivizsgáltatni. Mindenhonnan azt a választ kapták: ilyen vizsgálat ma nem létezik, amely azt kutatná, hogy az oltás valamely összetevõjére érzékeny-e valaki. Még egy zsákutca.
Amikor nagyon lelkiismeretes neurológusunk elé tártam a felfedezésemet, azt mondta, kicsi a valószínûsége, hogy az oltás okozta a bajt, de most semmiképpen ne oltassunk. Hivatkozzunk arra, hogy beteg a gyerek, vagy hogy külföldre utaztunk. Megértettem, nem írhatja le, nem vállalhatja föl. Más orvos négyszemközt megmondta, ha a fiam valóban erre érzékeny, újra lebénulhat, akár meg is halhat a következõ oltás után.
Ha a szülõnek oltással kapcsolatos kérdése, problémája merül fel, a védõnõ és az orvos dolga ilyenkor a területileg illetékes védõoltási szaktanácsadóhoz irányítani õt. Mi is megkerestük a doktornõt, aki a Szent László Kórház Rendelõintézetében dolgozik. A férjem idõpontot szeretett volna kérni hozzá. A telefonközpontos megkérdezte: "Oltásügyben? Mert a doktornõ szigorúan megtiltotta, hogy ezügyben szülõket kapcsoljunk, és idõpontot sem lehet kérni, csak e-mail-ben lehet errõl vele kommunikálni. Tehát e-mail-en keresztül fogja megítélni, hogy a gyerekem oltható-e?? Ez egyszerûen abszurdum.
A magyar oltási rend példátlan számú kötelezõ vakcinát ír elõ. Sok olyan, nem halálos betegség elleni vakcinát tettek kötelezõvé, amelyek 3, legfeljebb 7 évre nyújtanak védettséget, viszont egész életre szóló, súlyos betegségeket okozhatnak. A lehetséges hátrányok bõven meghaladják az elõnyöket. Már két naposan olyan BCG oltást fecskendeznek a gyermekeinkbe, amelyet más fejlett országokban régen megszûntettek, mára még a választhatók között sem szerepel, mert a szövõdmények egyre súlyosabbak voltak, viszont a hatékonyságát több vizsgálat eredménye is erõteljesen megkérdõjelezte. 2012-ben már Szlovákia is kivette a kötelezõ oltási rendbõl. A szakértõ a döntést azzal indokolta, hogy már igen ritka a betegség elõfordulása, viszont az elmúlt 10-15 évben drámaian megnõtt a szövõdmények száma. Nálunk viszont fejet hajtanak és tovább falaznak a gyógyszergyártó cégeknek. A kötelezõvé tett oltások óriási bevételt jelentenek, a vakcinalobbi pedig tönkreteszi, ellehetetleníti azokat az orvosokat, akik szembe mernek szállni, mert átlátják ennek veszélyeit. Telerakják a híradót fals, pánikot keltõ információkkal, mindenképpen oltasd a kamaszlányodat HPV ellen! Azt nem nagyon mutogatják, hogy az USA-ban hány kamaszlány halt meg "ismeretlen okból" az oltás után egy héten belül. Itt nagy kegyesen megveszi az állam egy-két városban, kerületben, hadd legyen ingyenes
Az orvosok azzal küldik el az aggódó szülõket, akik rákérdeznek, gyermekük súlyos, hirtelen jött betegsége állhat-e összefüggésben az oltásokkal, hogy ne gyártsanak összeesküvés-elméleteket. Miközben pl. Olaszországban pert nyert az a szülõ, aki állította, hogy autista fia betegségét egy vakcina okozta. Igaz, hogy már nem higanyvegyületet használnak tartósítószerként, de sajnos a hatásfokozóként használatos alumínium-hidroxid is mérgezést okozhat súlyos idegrendszeri károsodással. A formaldehid az EU-ban betiltott súlyosan rákkeltõ, karcinogén anyag, számos oltásban benne van. S hiába mondják, hogy bizonyos mennyiség alatt nem okoz bajt. A kutatások felnõtt, egészséges embereket vesznek alapul, nem néhány napos, hónapos csecsemõket. Ráadásul teljesen más, ha ezek szájon át kerülnek a szervezetbe, hiszen a kiválasztó szerveinken át bizonyos része úgy eltávozhat. A csecsemõk viszont közvetlenül a véráramba juttatva csak hat hónapos korukig több kombinált oltással jónéhány adagot megkapnak belõle, és ez fejletlen vér-agy gátjukon keresztül komoly elváltozásokat okozhat az agyban. Hosszú távú vizsgálatokat pedig ne keressen senki, mert nem léteznek.
Megdöbbentõ volt az is, hogy az MMR oltás magyar nyelvû betegtájékoztatójában mennyivel kevesebb mellékhatás van felsorolva, mint az angol nyelvûben. Nem tévedés: ugyanaz a gyártó, ugyanaz a vakcina. Az angol nyelvûben lehetséges mellékhatásként a cukorbetegség is szerepel. Nálunk az orvosok kizártnak tartják az összefüggést. Érdekes. Számtalan ilyen egyértelmû információval találkoztam, mondhatom, nagyon ijesztõ felfedezés. Megértem azokat a szülõket, akik nem akarnak minderrõl tudomást venni, hiszen a gyermekük egészséges, és amúgy sincs választási lehetõség. Én is így gondolkodtam, de ma már nem dughatom homokba a fejem. A történtek után kénytelen vagyok szembenézni mindezzel, s már nem nyugtat meg az illúzió, hogy a "Nagy Testvér" biztosan tudja, mit csinál, s nekem csak gondolkodás nélkül alá kell vetnem magam. Fel kell ébredni, mert csak így tudjuk megvédeni a gyermekeinket és magunkat. Azt tanácsolom minden szülõnek, kérjenek részletes tájékoztatást, mielõtt beadatják az oltásokat. Joguk van hozzá. Kérjék el a betegtájékoztatót, tanulmányozzák át, és figyeljenek oda! Az Országos Epidemiológiai Központ Szakmai irányelve szerint (amely az oltást felügyelõ és abban részt vevõ egészségügyi dolgozók számára készült), nemcsak a közvetlenül az oltást követõ reakciókat kell figyelembe venni, hanem „idõkorlát nélkül minden súlyos vagy szokatlan eseményt, amely az oltással kapcsolatba hozható”. A Nebáncsvirág Egyesület honlapján orvosi segítséget kaphat az, aki bizonytalan vagy tanácsra van szüksége. Sok esetben segítséget jelenthet a homeopátiás oltáskivezetés is.
A legjobb megoldás az volna, ha az oltások beadását az állam szabadon választhatóvá tenné, és a háziorvos segítségével minden gyermek esetében egyénileg kellene mérlegelni egy-egy védõoltás szükségességét a gyermek és a család kórtörténete, célirányos vizsgálatok, illetve a szociális körülmények alapján.
Ausztriában vagy Németországban a szülõk megkapnak minden szükséges információt, és maguk dönthetnek, nincs egyetlen kötelezõ védõoltás sem. Mégsem tombolnak a járványok! Nálunk óvodába, iskolába sem engedik azt, akinek nem teljes az oltáskönyve, s megszólják az oltástagadókat, miközben sokan olyan vagy nehezebb helyzetben vannak, mint én! S valóban féltenünk kell az oltott gyermekeinket az oltatlanoktól? Ha az oltás valóban hatásos, akkor miért félnek az oltatlan gyerekektõl? Ha egy német gyerek látogat hozzánk, rettegünk és megkérdezzük, oltották-e? Az illetékesek folyton a nagyon komolyan hangzó "járványügyi szempontokra" hivatkoznak, meg a "nyájimmunitás" elméletére, amely józan paraszti ésszel átgondolva is blõdség! Az oltások - a gyártók szerint is - csak néhány évig nyújtanak védelmet. Magyarul a lakosság nagyjából 27%-a az a gyermek és fiatalkorú, aki még védett. Akkor ugye nem csak egy oltatlan gyermek, hanem az összes már nem védett felnõtt is elindíthat egy járványt? Én átestem mumpszon, bárányhimlõn, kanyarón. Ezzel egész életemre védettséget szereztem. Akkor miért jobb az oltás, ha az csak átmeneti védettséget nyújt? Félelmetesen hangzó, alap nélküli elméletekkel szó szerint félelemben tartják a szülõket. Agyonvakcinázott, tönkretett immunrendszerû gyermekeink folyton betegeskednek, és egész életükben szolgálni fogják a "betegségipart".
Elméletileg az állam felelõs az oltásokért. Gyakorlatilag senki. A hivatalok egymásra mutogatnak, senki sem kompetens az ügyben. Az oltáskárosodott gyermekek szülei magukra vannak hagyva. A minimális támogatást is sorra megvonják tõlük, ellehetetlenülnek, nincs pénzük ellátni, gyógyíttatni beteg gyermeküket, akiket gyakran az óvoda, iskola nem vesz fel, mert nem tudja biztosítani számára a speciális ellátást, a diabetikus étkeztetést, vagy nem meri az óvónõ beadni az inzulint. A szülõ így nem vállalhat munkát, nincs jövedelme. Az én ájuldozó fiamat be merik majd vállalni a bölcsödében? Ki fogja nekem kiharcolni a mentességet
a vakcinázás alól? Mert én nem fogok orosz rulettet játszani a gyerekemmel, az biztos. Az ÁNTSZ pedig elrendelheti az oltását akár rendõri intézkedés mellett… A Jóisten legyen velünk és minden magyar gyermekkel.
Megint elgondolkozhattam, hogy mennyivel jobb lehetne a világ, ha egy fanatikus szekta, ami tudománynak hazudja magát nem kényszerítené rá a dogmáit normális emberekre.