Ööö...? Nem, nem gondolnám, hogy ideológiai szemüvegen keresztül nézném a dolgokat. Az egómnak nincsen szüksége arra, hogy az ükapámat akár háborús hősnek, akár háborús bűnösnek állítsam be, arra meg végképp, hogy távolabbra nyúljak. A könyv, amit például hoztam, az első m'ttomén fejből, ~negyven oldalon semmi mást nem csinál, mint végigveszi, hogy a hazai történettudomány hogyan vélekedett a lovasságról és mi befolyásolhatta abban, hogy úgy vélekedjen. Érdemes belenézni, jól áttekinti, hogy többről van szó, mint "amit mi mondunk, meg amit az ellenség."
Mátyásról különben éppen nincs túl jó véleményem, nagyon jó a PR-ja, csak érdemes megnézni, milyen áron. A korabeli jobbágy egészen mást mondana róla. :) A fekete sereggel foglalkozott egy komplett Rubicon szám a közelmúltban, úgy emlékszem, de mivel nincs nálam, idézni így nem tudom. De nem is nála tartunk, hanem Zsigmondnál, és fejből úgy rémlik, hogy többek közt a só, de különösen a nemesfém (talán akkoriban a második legnagyobb nemesfém-termelők voltunk Európában, de ismétlem: nincsenek nálam a forrásanyagok) okán valóban nagyon jól állt az ország. Átfogalmazom: Az udvar.
Ettől még a hadi szerveződés, kultúra, felszereltség miben volt gyökeresen eltérő? Alapvetően abban, hogy - még mindig - rohadt sok lovasíjászunk volt, de mitől álltak volna hegyekben a lovagok akár itt, akár máshol? 1300-1351, angliai keresetek: napszámos 1 penny, átlag munkás 1,3 penny, kőművesmester 4 penny, ácsmester 3 penny. Ugyanekkor harci ló 50-80 font (12000-19200 penny), nagyon jó hátasló 10 font (2400 penny), igásló 10-20 shilling (120-240 penny). Lovag úr, miután a ló fogyóeszköz, használ, ha csak teheti, minimum kettőt, de inkább hármat, még úgy is, ha nem mindegyik destrier. Ellátásuk napi 6-7 penny per ló, ez több, mint amennyit a köztalpas keres. Ugyanekkor egy teljes lovagi páncélzat (1374) 16 font 6 shilling 8 penny (vagyis 3920 penny). Nagyjából ~1100 fő, ha elérhette ekkoriban az évi 40 fontos jövedelmet. Persze, kézenfekvő rávágni, hogy "ez semmit sem jelent, ez nem a Magyar Királyság!"
Oké. Sok adat nincs, de az a kevés itt van:
1266-1299: Kisebb, paraszti munkára való ló ára változó, 2/3 - 1,5 - 2 magyar márka súlyú ezüst volt. A jó magyar hátasló ára ekkor 5-16 márka között volt.
1269-ben V.István lovagi hadimént kapott 100 márka értékben, egy falut adott cserébe érte.
1281-ben IV.László királyunk egy harci lovat vett 200(!) márkáért. Egyet.
A huszita ippen lehet rongyos paraszt (is), de hát istenem, Dózsa legényei nálunk se gépkarabélyokat lóbáltak. Habár a cseh városok céhei elég korrektül ellátták őket lőfegyverrel. Annyira, hogy a pistala és a hákovnice át is mászott más nyelvekbe. De hát ha mi csináljuk, akkor lelemény, ha más, akkor gyávaság. :)
A szekérvár pedig olyan paraszti taktika, hogy a legtöbb lovasnomád nép, ha csak tehette, használta, szinte biztosan mi is. De pl. Muhinál se szégyelltük védeni a tábort, sőt, a fent emlegetett Mátyásnak se volt büdös a sztori.
Mielőtt megint félreértés (vagy szalmabábozás?) lenne ebből, semmi olyasmit nem írtam, hogy a magyar lovasság rosszabb lett volna a "nyugatinál". Sőt, bár az általánosítás otromba dolog, a történelem folyamán úgy nagyjából "végig" jobb volt. Amit állítok, az nem az, hogy "k*rva szarok a tankjaink", hanem az, hogy "mitől lett volna több tankunk?"