A legésszerűbb ebben az esetben és elrendezésben az a kiosztás, hogy csak a két kis tömegre osztjuk ki a helyzetükből adódóan a gravitációs potenciális energiát, vagyis így energiájukat (megfelelő tömegértéket, de erről még lentebb..). A tömegközéppontban lévő sokkal nagyobb tömegponthoz nem rendelünk ilyet. Az a potenciálgödör legalján van, és az hozza létre ezt a potenciálteret. A sokkal kisebb oldalsó tömegek saját gravitációs terét pedig elhanyagoljuk. Ez az egész mondjuk nem annyira relativisztikus (legfeljebb a mozgást és a tömeg-energia ekvivalenciát tekintjük benne relativisztikusnak..). Így ebben a "félrelativisztikus" felfogásban úgy kell tekintenünk, hogy a gravitációs potenciális energia negatív, és így ehhez negatív tömeg tartozik. A negatív érték tekintetében arról van csupán szó, hogy munkát/energiát/tömeget kell visszaszámolnunk ahhoz a helyzethez képest, amiben a rendszer tömegpontjai végtelen távol lennének egymástól, és úgy nyugalomban. Ekkor lenne ugye a teljes rendszer energiája az egyes tömegpontok mcc összegei, vagyis a "rendszer" tömege az m-ek összegei. (A végtelenben nulla a gravitációs potenciál értéke.) Ha nem a végtelenben vannak egymástól, hanem valamekkora véges közel, akkor annak mértékében bizony kisebb az egész rendszer tömege (ezt most még úgy tekintem, hogy még nem mozognak), mintha annak tömegpontjait külön-külön megméregetve összeadogatnánk. (A mozgások miatti relativisztikus tömegnövekedések hozzáadódnának ezekhez, de problémát okoznak a potenciálos felfogásban...) Ezt ha más oldalról gondoljuk meg, akkor nem szabadok az egyes tömegpontok, és munkát/energiát(/tömeget) kell ugye befektetnünk a gravitáció ellenében, ha a végtelenbe szeretnénk eljuttatni őket egymástól, tehát így is ugyan arra jutunk, hogy ha erre maguktól nem képesek, akkor kisebb az egész rendszer tömege, mint az egyes tömegpontok tömegének összege. És akkor itt jegyzem meg, hogy egyáltalán nem relativisztikus ez az egész potenciálos kép, ugyanis a relativisztikus tömegváltozás (növekedés/csökkenés) nem tesz lehetővé gravitációs potenciáltér létezést (matematikailag összeférhetetlen, a változatlan töltés esetén viszont nincs ilyen probléma) már azon kívül sem, hogy még ráadásul a hatásterjedés (ez esetben gravitációs) sem jöhet létre a fénysebességnél gyorsabban. Szóval valójában egyáltalán nem egyszerű ez az egész, úgyhogy amiket így gravitációs potenciált használva írtam, inkább csak newtoni esetben vehetjük, de akkor relativisztikus tömegváltozás sincs (ezért azt ne is nagyon gondoljuk hozzá, azért írtam csak zárójelekbe az erre vonatozókat, és mert hogy ne szakadjak el egyből a relativisztikusnak gondolt példádtól..). :)
A téridő görbületes gravitációs energiák hogyanja pedig nagyon bonyolult, és nem is teljesen egzakt, vannak benne még vitatható dolgok. A gravitációs hullámoknak, vagyis a téridő görbület hullámainak energiái (impulzusai, impulzusmomentumai) még elég egzaktul állíthatók (persze ez sem egyszerű), ha nem túl nagy az a "háttérgörbület" amire ráülve tekintjük.