A tanulmányaim azért vannak, hogy belekérdezenek vagy bővítsenek rajta.
"Ebből én azt veszem ki, hogy egy nagy koordináta-rendszerben képzeled el az egyes modulokat, mint külön n dimenziós tereket, azaz altereket. Jól látom?"
Igen, jól látod! - az egyes modulok összeállnak "modulok koordináta rendszerévé"; a modulok nevezhetők "külön való altereknek" is, bár én csak tipikusan a "hozzáadott dimenziós" alterekkel foglalkoztam a tanulmányomban.
"És miért választod külön modulnak az idő dimenzióját, a szokványos hármastér dimenzióitól?"
Azért, mert az idő dimenzió kielégíti a "hozzáadott dimenzió" definícióját, miszerint az a koordináta-tengely nevezhető hozzáadott dimenziónak, amiben csak egy világ van, párhuzamos világok nélkül, és minden hozzáadott dimenzió(k) automatikusan egy modul lesz. Nincs olyan az időben, hogy a múltban vagy a jövőben tömeges világok léteznének, minden tömeg csak a pilanatnyi jelenben létezik az időnél.
"Továbbá biztos, hogy jól átgondoltad azt, hogy a mértékdimenziókat a fizikai hármastér koordináta-rendszerében tünteted fel, mint hozzáadott teret? Ez így eléggé elnagyolt, és rossz gondolati képet rögzít egy laikus érdeklődőben. "Ezek után nem úgy gondolunk rájuk, hogy külön valók egymástól, hanem a közös lényegük a modulos hozzáadottság köti össze őket.""
Az átgondoltam helyet inkább azt mondanám, hogy gondoltam egy merészet. Itt arról a kulcs gondolatról van szó, hogy pl. a sűrűség értékének a reprezentációja nem esik kívül a kézelfogható világon{;osztenzív világon}, nem az van, hogy a mindenféle mértékek értékei kiugrálnának a kézelfogható világból csak azért, hogy a mértékfügvényeket felrajzólóknak kielégítsék azt a különös kívánságait arra, hogy a függvényvonalon szeretnék elképzelni a mértékek értékeinek a reprezentációit. Vagyis fizikai elvként fogható fel az, hogy a matematikai mértékek értékei nem esnek egybe a fizikai reprezentációjukkal.