Én mint autodidakta filozófus nagyon szeretnék nagy koponya polihisztor lenni. Ez olyan mára már csaknem kihalt emberfajta, úgyis mondhatni, hogy a kihalás szélén van. A polihisztorúság azt jelenti, hogy minden fontosabb filozófiai és tudományos témához értő kiművelt emberfő. Van egy népi mondás a polihisztorúság ellen az, hogy Mi a jobb, sok mindenhez csak egy kicsit érteni, vagy kevéshez viszont nagyon érteni? Félre ne érts, távolról sem vagyok polihisztor, csak az eszményképem a polihisztorúság. Ellentétben veled én szeretnék lexikon lenni, de csak szaklexikon féle: pl. matematikai, fizikai, filozófiai szaklexikona. De megnyugtatlak nem állok jobban a lexikonok terén mint te minden bizonnyal. A szaklexikonok és a szakenciklopédiák forgatásán keresztül lehet a leggyorsabban előrehaladni az ismeretszerzés terén, legfeljebb nem az egész elsajátítását tűzöd ki célul.
Igen, úgy van mint amit a hsz.-odban a filozófiáról mondtál. Ebben is egyetértek veled. Az állatok és az emberek azért értelmesek, mert az evolúció során az agy a külvilág adaptálására szakosodott, ezt úgy mondják, hogy az agy animálja a világot. És az agy az évmilliók során olyan adaptációs és animációs módszert fejlesztett ki magának, ami igen nagyon általános és egyszerű módszer annyira, hogy evvel az általánosságával és egyszerűségével ott is megállja a helyét, ahol már nem a környezet a tárgya az adaptálásnak és az animációnak, hanem pl. filozofálás a tárgya vagy a tudomány a tárgya. Ebben fontos szerepe van a családi környezetben történő gyereknevelésnek, és a társadalmi körben történő iskolázásnak.
Ezt kérded, hogy melyik a nagyobb dolog: a relativitáselmélet vagy a kvantumfizika? Akkor viszonyulsz helyesen hozzájuk, ha belátod, hogy a relativitáselmélet is és a kvantumfizika is egy-egy keretrendszere a fizikának, ahol a hangsúly a keretrendszeren van. Sokan abba a hibába esnek, hogy össze-vissza ugra-bugrálnak a keretrendszerek között, aztán persze elvesznek benne, mert totál összekeverik a dolgokat bennük.
A naturalista transzcendencia talaján lehet elgondolni, hogy ezeken kívül más fizika is létezhet. A transzcendencia azt jelenti, hogy a tapasztalatot meghaladó elgondolás. Ha ez a tapasztalatot meghaladó elgondolás egyben természetfeletti is, akkor nem a naturalista transzcendenciáról van szó, hanem idealista transzcendenciáról. A jelenkorban a naturalista transzcendencia számítógépes szimulációt használ, és a követői egymást győzködik arról, hogy ezek a számítógépes szimulációk menyire megbízhatók.
Az ősrobbanás miatt táguló világegyetemről annyit, hogy az ősrobbanásnak volt egy hipotetikus oka, amit szuper-interakciónak nevezünk. A szuper-interakcióra több féle jelölt kínálkozik: egy normál anyagú és egy anti anyagú fekete lyuk frontális ütközése, két normál anyagú fekete lyuk érintőleges ütközésének a kivágódása, stressz hatására egy eseménykvantum bomlása. Ahol az eseménykvantum olyan óriási tömeg-energiájú hipotetikus kvantum, aminek a hullámhossza sok nagyságrenddel kisebb, mint a számított eseményhorizont átmérője. No most ezek a normál meg anti anyagú fekete lyukak, és az eseménykvantumok a hipotetikus szupertérben vannak, amelyben térben és időben rendszeresen több ősrobbanás is szokott lenni. A szupertér egyik posztulált tulajdonsága az, hogy a normál anyag menyisége benne nagyjából egyenlő az antianyag menyiségével. Ezt itt én találtam ki, írtam is régebben egy tanulmányt róla, de talán nem muszáj elolvasnod, mert egy kicsit hosszú lére sikerült és csak ugyan ez van benne, amit itt is elmagyaráztam, bár értelmesen. Nagyon sajnálom, hogy ennyire barátságtalanra sikerült a szupertér hipotézisem, de ha korrekt akarok lenni, akkor a fizikai modelljeimet nem lehet az emberi kívánságoknak megfelelően hozni létre.
A fraktál tudományról annyit jegyeznék meg, hogy elképzelhető olyan fraktál, aminek a nagy léptékű vetületére más értékek jellemzők, mint a kis léptékű vetületére; ha jól emlékszek rá, akkor ezt nevezik multifraktálnak. Ha a fizikát kapcsolatba akarod hozni a fraktálokkal, akkor erre a multifraktálra gondolj. Tehát a multifraktál olyan fraktál, ami nem pontosan ismétli önmagát, bár ez a nem pontosság természetesen függvényesítve van nála.